Tranzit

Előszó

Mivel a kortárs horvát dráma és a kilencvenes évek második felének horvát valósága nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a jelen kötet drámáiban megjelenő tranzíció kérdésének tisztázásához megkerülhetetlen a horvátországi társadalompolitika és tranzíció jellemzőinek felvázolása, amihez egy metaforát hívunk segítségül. Aleksandar Stulhofer, az egyik vezető horvát társadalomtudós egy metaforán keresztül nagyszerűen érzékeltette a tranzíciós folyamatokat. Egy, a társadalomban végbemenő politikai-gazdasági változásoknak szentelt budapesti kerekasztal-konferencia kivetítőjén egyszer csak különös metafora jelent meg.
A vászon egyik szélén a kommunizmus /egypártrendszer / tervgazdálkodás, a másikon a liberalizmus /demokrácia/piacgazdaság felirat volt olvasható. Merő véletlenségből valaki e közé a két csoport közé odaírta annak a kórháznak a címét, amelyben a szimpózium egyik résztvevője találta magát, miután budapesti tartózkodásának második napján figyelmetlenül kelt át az úttesten. De hogy leegyszerűsítsük a képletet: a tranzíció folyamata mind Horvátországban, mindpedig az összes kelet-, közép- és dél-európai posztkommunista országban a kivetítőn felvázolt sablont követi. Ezek az új, javarészt nem konszolidált demokráciák a totalitárius közösségekből egy plurális berendezkedésbe, a központilag irányított hiánygazdaságból a piacgazdaság önszabályozó gazdagságába történő átmenet sikeres végrehajtását tűzték ki célul - legalábbis a nyilvános diskurzusban. Ámde maga az átmenet - mind egzisztenciális, mind szociálpszichológiai szempontból - több mint emberpróbáló. Vissza