Előszó
Vérátömlesztésen (vétranszfúzión) a gyógykezelés alatt álló személy érrendszerébe történő vér vagy vérkészítmény (vérkomponens) bevitelét értjük. Jelen módszertani levélben a "transzfúzió" (vérátömlesztés) szó használatakor mindig annak szélesebb körű jelentéséről van szó, tehát vonatkozik a szeparált sejtes- és a plazmakészitményekre is.
A szabályzat nem vonatkozik a gyógyszerkészítményként törzskönyvezett (gyári) készítményekre (pl. immun-globulinok, aibumin stb.), melyek alkalmazásakor a törzskönyvi előirat, illetve a jóváhagyott használati utasítás az irányadó, bár ezek felhasználása során hasonló szövődmények léphetnek fel, mint a fentiekben definiált vérkészítmények alkalmazásakor. Megelőzésükre és kezelésükre ezért a szabályzatban leírtakat kell alkalmazni.
Vérátömlesztés a szakma szabályai szerint kivizsgált és egészségesnek talált donoroktól vett vérrel vagy vérkészítménnyel történhet. A tároló edényzeten (zsák vagy palack) a szabályszerű címkézés igazolja a felhasználó számára a kivizsgálások megtörténtét és azok megfelelő voltát (részletesen I. 8.sz.melléklet).
A mindenkor érvényes szabályok szerint kivizsgált vérkészítmény akkor is beadható, ha a kivizsgálási szabályok az elkészítés és a kiadás időpontja között megváltoztak.
A vérátömlesztés szövetátültetés, amelynek kivitelezésénél a sterilitásra, a pirogénmentességre, a biológiai ártalmatlanságra, a beadásra kerülő készítmény biológiai aktivitásának megőrzésére, az immunbiológiai kompatibilitás feltételeire egyaránt tekintettel kell lenni.
A vérátömlesztésnek legtöbb ismert szövődménye az előírások gondos betartásával megelőzhető, de a kivizsgálások ellenére a vérkészítmények potenciális fertőzést átvivő forrásnak és Immunizáló tényezőnek tekintendők. A módszertani levél azokat a legcélszerűbb eljárásokat ajánlja, amelyek alkalmazása esetén a szövődmények leginkább kivédhetők. Ha a transzfúziónál a módszertani levélben rögzített szabályokat betartják, komplikáció esetén sem vádolható az alkalmazó személy foglalkozási szabályszegéssel. Transzfúzió esetén a módszertani levél elvéhez és gyakorlatához való szigorú ragaszkodás a transzfúzió sikerét szolgálja, de a transzfundáló személyes érdekeit is biztosítja és védi. A transzfúzió Indikációja körültekintő, az esetleges súlyos szövődmények lehetőségét is mérlegelő, felelősségteljes orvosi feladat, másra át nem ruházható tevékenység.
Vissza