Léggyökerek

Fülszöveg

Elolvastam ezt a keserű és mégis boldog, ezt a védtelen, mégis erős és szabad, ezt a tudatban és a világban is végtelen éjszakát kívánó, de éles fénnyel mindent átvilágító, föltáró könyvet.
Keserű. Mert elhamvadt bennünk a képzelet, a szerelem, a bűntudat, a szenvedély, semmivé szűkült bennünk a végtelen.
Boldog. Mert a szerzője az igazi mesterek módján mindezt mégiscsak megszólaltatja, s a nyelv áradó gazdagságával egyszersmind állítva tagadja. Nyersen köznapiasan, csúfondárosan, parodisztikusan. A távolságtartást odaadás, a tárgyszerű beszédet, már-már okfejtést az elemi érzelmek, indulatok, szenvedélyek lírája üti át, a fogalmi logikát füstölögve parázsló képek világítják be.
Védtelen a könyv költője. Mert szabad. Nem tartozik senkihez és sehová. A kintieknek bent, a bentieknek kint van. Köztes életű és sorsú. Tud mindenről, s tud mindent, ami fontos.
Összekapcsolja a századokat, törekvéseket, személyiségeket, műveket. Utal, rájátszik, vonatkoztat, idéz, köt. Formák és szövegek beszélnek egymáshoz, egymásban, egymáson át, míg végül szinte az irodalom egésze beszél hozzánk. Theokritosz és Kalimakhosz, Suetonius és Petri György, Zrínyi Miklós és Orbán Ottó. És Dante, Shakespeare, Madách, Gombrowicz, Havel, Umberto Eco, Nietzsche, Valéry, Rilke, Sylvia Plath és Wittgeinsten. S lesznek eltéveszthetetlen Tőzsér Árpád.
Régen olvastam ennyi újat, ugyanakkor volt időket, tereket tematikailag, retorikailag, stilisztikailag, pétikailag összefoglaló könyvet. De hát ilyen most már Tőzsér költészete, akinek alighanem ez eddig a legteljesebb, legsúlyosabb kötete.
Nagyon jó olvasni. Nem sok olyan költő van manapság a magyar irodalomban, mint Tőzsér Árpád. Vissza