Előszó
Aki a napsütötte, lankás tájon, gondosan megművelt szántóföldek és szőlők között a Balaton felől Tótvázsony felé közeledik, okkal-joggal érezheti úgy, hogy a "magyar Provence"-on halad, keresztül....
Tovább
Előszó
Aki a napsütötte, lankás tájon, gondosan megművelt szántóföldek és szőlők között a Balaton felől Tótvázsony felé közeledik, okkal-joggal érezheti úgy, hogy a "magyar Provence"-on halad, keresztül. És ez a kellemesen megnyugtató érzés további ösztönzést kap, amikor elérkezünk a község ápolt, tiszta főutcájába és szembe találkozunk az első helybeli polgárral, aki barátságos mosollyal, szíves szóval irányítja, invitálja az ide érkező idegent. Az utas ebből nyomban megállapíthatja: vendégváró, vendégszerető községbe hozta a jószerencséje!
Lehet, hogy ebben része van a lakosság származásának is. Én a szentistváni gondolat szerény híve vagyok: minden nép, minden nemzetiség gyarapítja mesterségbeli jártasságával, tapasztalataival, sajátos kultúrájával az országot. Tótvázsony nevében hordja északi szomszédunk népies nevét, de lakossága sváb eredetű, valahonnan a Duna felső folyása környékéről jött Pannóniába a biztos megélhetést és a boldogabb jövőt keresve. Többek között ezt a gondolatot is sugallja a nemrég emelt emlékmű, amely az elmúlt - és remélhetőleg soha meg nem ismétlődő - kínokkal és szenvedéssel terhes éveket véste kőbe.
Jómagam nem dicsekedhetek azzal, hogy múltam vagy sorsom szorosan kötődne Tótvázsony hoz, de szeretem ezt az átlátható és szerénységében tiszteletreméltó települést. Negyed évszázada a közeli Balatonfüreden töltöm el éveim szebbik részét; kísérem figyelemmel a természet örök és minden évben megismétlődő, szigorú, de kiszámítható szabályait. De ez az élmény nem volna teljes a környező települések - jelesül Tótvázsony - ismerete nélkül. Ezért vállalkoztam készséges örömmel arra, hogy ezt a néhány sort papírra vessem és ezzel az Önök figyelmét, kedves Olvasók, Tótvázsonyra irányítsam.
Ajánlom ezt a tudományos alapossággal megalkotott, rangos művet mindazok figyelmébe, akik szeretik részleteiben is megismerni hazánk egy-egy településének múltját és jelenét, hogy ezekből a tényekből következtethessenek a jövőben várhatókra. Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a barátságos, derűs településeket, mert Tótvázsony ezek közé tartozik. Nemcsak az érzi otthon magát Tótvázsonyban, akinek a bölcsője itt ringott, aki itt tanulta meg a betűvetést és a Miatyánkot, de az is csak elvétve sétál végig a község széles utcáin és csak néha-néha szemlélheti a szépen gondozott középületeket, meg a családi házakat. Én is ezen utóbbiak közé tartozom, de ezért is hálás vagyok a sorsnak!
Vissza