Totókulcsok kézikönyve

Fülszöveg

Részlet:
A TOTÓKULCSOS JÁTÉKRÓL
A totójátékot immár közel harminc évvel ezelőtt, 1947 októberében vezették be Magyarországon. Rövid előkészítés után 1947 október 19-ére szóló érvénnyel -az ezen a napon játszott mérkőzésekkel — került a fogadók kezébe az első totószelvény. A rendben, de bizonyos várakozással és tartózkodással lebonyolított első fogadási hetet követte a többi és követi azóta is hétről-hétre. Az első heti húszezer — akkor egyhasábos — totószelvény azóta kétmillióra növekedett, illetőleg pontosabban: a kezdeti húszezer oszloppal szemben négy, időnként ötmillió oszlop vesz részt a játékban.
Kedvelt szórakozássá vált a totó, s akik ott voltak a bölcsőjénél tudják, hogy nemcsak mennyiségben gyarapodott, de — lépést tartva az élettel — változott, fejlődött is. A változás, a fejlődés elsősorban éppen a variációs játék területén következett be. Bizonyos, hogy a kezdeti időszakban az ötletszerű kitöltés, az egymással össze nem függő oszlopok játszása jellemezte nemcsak az... Tovább

Fülszöveg

Részlet:
A TOTÓKULCSOS JÁTÉKRÓL
A totójátékot immár közel harminc évvel ezelőtt, 1947 októberében vezették be Magyarországon. Rövid előkészítés után 1947 október 19-ére szóló érvénnyel -az ezen a napon játszott mérkőzésekkel — került a fogadók kezébe az első totószelvény. A rendben, de bizonyos várakozással és tartózkodással lebonyolított első fogadási hetet követte a többi és követi azóta is hétről-hétre. Az első heti húszezer — akkor egyhasábos — totószelvény azóta kétmillióra növekedett, illetőleg pontosabban: a kezdeti húszezer oszloppal szemben négy, időnként ötmillió oszlop vesz részt a játékban.
Kedvelt szórakozássá vált a totó, s akik ott voltak a bölcsőjénél tudják, hogy nemcsak mennyiségben gyarapodott, de — lépést tartva az élettel — változott, fejlődött is. A változás, a fejlődés elsősorban éppen a variációs játék területén következett be. Bizonyos, hogy a kezdeti időszakban az ötletszerű kitöltés, az egymással össze nem függő oszlopok játszása jellemezte nemcsak az egy-két szelvényt vásárlókat, de azokat is, akik nagyobb mennyiségű szelvényen próbálták megragadni a szerencséjüket.
Az ötletszerű játék időszaka azonban nem tartott sokáig, viszonylag eléggé hamar jelentkezett a variációs játék alkalmazásának az igénye. E téren az első lépés az ún. kollektív (K) szelvény bevezetése volt. A kollektív szelvény a teljes variációs játék eszköze: egyetlen kollektív szelvény űrlapon mérkőzésenként nem csupán egy, hanem két vagy éppen mindhárom esélyt is be lehet jegyezni. Az egy-egy kollektív szelvényen játszott oszlopmennyiség a három- és a kétesélyesen bejegyzett mérkőzések számától függ. A kollektív szelvény csupán az esélyek jelölésével tetszés szerinti variációs lehetőséget nyújt.
A kollektív szelvény bevezetésével mind szélesebb körben tért hódító teljes variációs játék azután felkeltette az érdeklődést a rövidített változat, a totókulcsos játék iránt.
Az ötvenes évek közepétől általánossá vált a totókulcsok használata, s mind többen és többen igényelték az egyre nagyobb választékot is. Ma már ez az igény — nyugodtan mondhatjuk — szinte minden fogadó részéről fennáll, s igen kevesen vannak azok, akik a szisztematikus, összefüggő oszlopaiban egymáshoz törvényszerűen kapcsolódó játék helyett totószelvényeik ötletszerű kitöltésével lépnek be a telitalálatért folyó versenybe.
Szükségesnek tartjuk, hogy fogadóinknak ne csak totókulcsokat nyújtsunk át, de — különösen az újonnan belépőknek — a totókulcsos játékkal összefüggésben jelentkező néhány közhasználatú fogalomról, s a legmegfelelőbbnek látszó felhasználási módszerről is rövid ismertetőt adjunk.
A mérkőzések esélye
Az eredményt illetően minden mérkőzés háromféle lehetőséget rejt magában: nyer az otthon (pályaválasztóként) játszó csapat, döntetlenül végződik a találkozó vagy éppen a vendégcsapat szerzi meg a győzelmet. A hazai csapat győzelmét 1-es, a döntetlent x, a vendégcsapat győzelmét 2-es tipp jellel kell bejegyezni a szelvényre. Minden mérkőzésnél van esély arra, hogy a három valószínűség bármelyike bekövetkezzék, a három lehetőséget illetően azonban ez az esély csak a legritkább esetben egyenlő. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mérkőzések — akár papírforma, akár szubjektív megítélés alapján — játszhatók egyesélyesen (csak 1-esre, csak x-re vagy csak 2-esre), kétesélyesen (lx-re, 12-re vagy x2-re) és háromesélyesen (lx2-re). A totó 13 főmérkőzését figyelembe-véve a telitalálatos szelvényen levő l-esek, x-ek és 2-esek aránya éves, illetőleg többéves átlagban a következő képet mutatja: 49-51 százalék az 1-es, 26-27 százalék az x és 23-24 százalék a 2-es. Vissza