A székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző rövid története

Előszó

Ünnepel az öreg Alma Mater.
Évszázados, patinás falait kettős virágkoszorú övezi. Az egyiknek szálai a távoli múltba gyökereznek, abba az emlékezetes 1670-es esztendőbe, amikor a székelyudvarhelyi triviális iskola gimnáziumi rangra emelkedett. A másiknak szálai a nagy székely mesemondó, Elek apó alakjához fűződnek, aki nyolc esztendőn át a kollégium diákja volt. Tiszteletadásunk jelképeként az iskola ezentúl a Benedek Elek nevét fogja viselni. Megbecsülése ez írói munkásságának és hazáját szolgáló harcos helytállásának.
Tehát 1990 nemcsak kettős ünnep számunkra: 320 éves jubileum és névadó ünnepség, de egy újabb korszak kezdete is iskolánk történetében. Az új korszak kezdete számadásra is kötelez, annak felmérésére, hogy milyen módon sikerült azt a felmérhetetlen szellemi örökséget, amit nagy elődeink ránk ruháztak, kiteljesíteni, tovább gyarapítani.
Ezt a célt hivatott szolgálni a székelyudvarhelyi Benedek Elek tanítóképző rövid története is. Nem csupán a helyszűke, a nyomdai adottságok kényszerítettek arra, hogy kivonatos, rövid történetet adjunk közre, de az ismétlések elkerülésének veszélye is, hisz közismert, hogy az évek folyamán számos részösszefoglaló jelent meg különböző kiadványokban. A kötet szerzői igyekeztek könnyen áttekinthető, teljes képet alkotni a több mint háromszáz esztendő küzdelmeiről és megvalósításairól.
Reméljük, hogy ez így sikerült. Vissza