Virágzik a tél (dedikált példány)

Fülszöveg

1938. december 28-án, „Aprószentek" napján születtem, entellektüel családból Édesanyám minden este mesélt, de úgy, hogy még a hajszálai is izzottak. Megváltozott körülöttünk minden. Varázslatos volt! Ha nem ért rá, Édesapám olvasott fel valamelyik Fekete István könyvből az állatokról Nagyapus minden nyáron 1-2 hónapot nálunk töltött. Alig vártam, hogy megérkezzen! Nem csak a nagyapám volt, hanem a legjobb pajtásom is. 6 „verselt". Főleg Arany János balladáit, de megtanultam Tőle Kölcsey: Huszt-ját is „skandál valamit igen élveztem (4 éves voltam). Néha az Ő verseit is mondtuk, sőt én is próbálkoztam, ezen nagyokat kacagtunk.
A könyvszeretet családunkban természetes volt. Ha semmit sem kaphattam karácsonyra (háború volt), ma sem tudom hogyan, de könyvet hozott a Jézuska. Tanítónőként dolgoztam egy Kodály Zoltán módszerű Zenei Általános Iskolában 40 évig. Szerencsésen találkozott a szakmám (a hivatásom) és a hobbim. Szerettem tanítani! Jó volt a sok tisztaszívű, csillogó szemű, ártatlan, kedves kisgyermekkel dolgozni! Szüleim elvesztése (egy éven belül mindketten elmentek) nagy trauma volt számomra.
A következő évben férjhez mentem. Házasságom sok örömöt, vidámságot, boldogságot hozott, s a külföldi utazások még jobban kinyitották számomra a világot. Most, hogy nemrégen a Férjem is elvesztettem, nagyon szomorúvá tett, s hogy segítsek magamon, régi kedvtelésemhez fordultam és újra „ verselni" kezdtem.
Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó talál majd köztük hangulatának megfelelőt amikor olvassa. Köszönöm.
Szeretettel a szerző: Tóth Zsuzsanna Sára Vissza