Kisenciklopédia 2.

Fülszöveg

Lehet, hogy történelmi szenzáció elindítója lesz ez a könyv? Elképzelhető, hogy egy fiatal kutató - korábbi, de tudatosan elfelejtett kutatók munkáját folytatva - megtalálta Árpád nagyfejedelem sírját? Teljesen logikus történeti okfejtését alátámasztani látszik maga Anonymus is. S rajta kívül több korabeli forrás, ill, a kelták, a rómaiak és az avarok korában is fontos szellemi-kulturális-gazdasági-katonai központ, az egykori Carnuntum, Pannonia Superior fővárosa ma is szemmel látható, kézzel tapintható, megmaradt műemlékei, s feltárt régészeti emlékei. Ugyanígy az egykor oly jelentős város földrajzi adottsága és elhelyezkedése, ami kísértetiesen meggyezik a régi leírásokkal, így Anonymuséval, valamint az egykori, titokzatos, "Vetus Buda" 1700-ból fennmaradt, hű metszetábrázolásával.
Lehet, hogy rossz nyomon jártak az eddigi kutatások, s Attila egykori városa, Sicambria, Etzelburg is ugyanitt keresendő? Lehet, hogy fellebben a fátyol az ősi titokról, s kiderül, hogy Árpád és egyúttal Attila sírja, a hunok-avarok ősi városa a mai, ausztriai Bad Deutsch Altenburg területén volt?
A hegyen épült hely temetkezési-szakrális jellege, az ott látható, méltóságteljes kurgán, a kikövezett patak, a Duna melletti "felső" hévizek, az avar korban épült keresztény körtemplom, az Árpád-kori alapokkal bíró székesegyház, a máig fennmaradt elnevezések, a helyi emlékezet és hagyomány, a történelmi-régészeti adatok, a meglévő épületmaradványok mind megerősíteni látszanak azt a szerzői feltevést, hogy a Nagy Károly frank király által leromboltatott ősi hun főváros, Sicambria nyomai kerültek elő a történelem homályából.
Ésszerűnek tűnik, hogy a súlyosan sebesült Árpád fejedelmet ide, a gyógyvizek mellé vihették a közeli Pozsony mellett vívott, győztes csata után, itt halhatott meg és itt temethették el.
Mindezt természetesen a régészeti feltárások igazolhatják csak.
Két nagy, győztes magyar ütközet leírását tartalmazza a Magyarságtudományi Füzetek második darabja. A pozsonyi (907. július 4-6) és a cserhalmi (1068 tavasza) csatáét. Az egyikben Árpád fejedelem, a másikban László herceg, későbbi Szent László királyunk játszott döntő szerepet. Egyéniségük, elhívatásuk, küldetésük példa minden ma élő magyar számára.
Bizakodjunk, hogy a pozsonyi diadal győztes napját egy leendő, magyar szívű kormány nemzeti ünneppé nyilvánítja. Hisz akkor született meg Magyarország. Vissza