Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 25.

Előszó

Az 1900-as évek elején az erdei legeltetés, a legelők kialakítása és a lás legelők problémaköre eléggé megosztotta az erdészek és az állattartók véleményét. Komoly gondot jelentett a legelőterületek csökkenése, melyek ellensúlyozására, ideiglenesen legelőerdőket kezdtek kialakítani. A legelőerdők mellett ismeretes volt a folyamatosan legeltetett fás legelő (ligetes legelő) is. A szakemberek egyik tábora azt állította, hogy az erdő csak erdészeti használatban lehet, mert az nem gazdaságos, ha egyszerre a fatermelés és az állattenyésztés is cél, mivel így kisebb a hatékonyság. Ugyanekkor a másik tábor azt állította, hogy az állattenyésztés szempontjából az ilyen legelőerdők és fáslegelők kiválóak, mert megfelelő körülményeket biztosítanak. Még az erdei legeltetést favorizáló szakemberek között is volt nézeteltérés a téma kapcsán. A Berendy (1902) és Márton (1902) által írt cikkek alapján egyértelműen kiderül az akkori erdész-állattartó ellentét, valamint, hogy a fás legelők és a legelőerdők kezelése kialakítása igen nehézkes feladat volt. A belterjes gazdálkodási formák elterjedésével a gyepre (illetve fás legelőre, legelőerdőre) alapozott állattartás csökkent, így a legelőerdőkön és a fás legelőkön felhagytak a legeltetéssel, minek következtében ezek fokozatosan eltűnnek, hiszen a természetes erdősülési folyamatok során erdőkké válnak. Ily módon az a fontos természetközeli élőhely és tájképi forma is megszűnik, amit kizárólag a fás legelő tud biztosítani. Ez maga után vonja azt is, hogy nagyon sok olyan állatfaj eltűnik, melyek csak az ilyen nyílt és teljesen zárt élőhely közötti átmenetben, a szegélyhatás biztosította körülmények között képesek élni. Ilyen fajok például a búbosbanka (Upupa cpops), a szalakóta (Conicicis gcuruhis) és különböző falakó denevérfajok (HAKASSZTY et al. 1997) Az általunk vizsgált terület a Magas-Bakonyban található, Zirctől 10 km-re. Pénzesgyőrtől délre Hárskúttól pedig északra fekszik. A legeltetéssel az 1990-es évek elején hagytak fel. A hagyásfás legelő összterülete mintegy 161 ha, melyet jelenleg a hatalmas hagyásfákon kívül leginkább a cserjék uralnak. A vizsgált terület természeti értékeivel Szabó et al (2007) és Horváth és Pintér (2003), a tájhasználatra vonatkozó múltjával Saláta et al. (2007) foglalkozik részletesen. Szabó et al. (2007) felmérése szerint a területen 217 növényfaj fordul elő. Vissza