Latin humanitas, neolatin poézis I/1.

Fülszöveg

¦ A szerző kutatási területe a 16-18. század magyar irodalom és egyháztörténete, különös tekintettel annak a latinitással összefüggő vonatkozásaira. A 18. század végének (és a 19. század elejének) klasszicizáló irodalmi folyamatait kutatva születtek meg a latin humanitáshoz kötődő poétikaelmélet általános részét {generális institutióját), majd műfajelméletét (poesis speciális artis poeticáé), az elbeszélő és a lírai költészetét feldolgozó kötetei. Ezeket a folyamatokat a 16. századtól a magyar irodalmi nyelvújítás korszakáig mutatta be.
A főként az iskolákban oktatott poétikaelmélet mellett a latin humanitáshoz költői gyakorlatok is tartoztak. A verselést viszont az iskola falain belül művelők világi vagy egyházi pályájukon is folytatták. Eszerint különültek el a 16-18. század folyamán a latin poézist művelők. A neolatin lírai költészetnek számolhatunk tehát egyrészt világi, másrészt egyházi vonulatával; ez utóbbin belül pedig elkülöníthetjük a katolikus és a protestáns felekezet... Tovább

Fülszöveg

¦ A szerző kutatási területe a 16-18. század magyar irodalom és egyháztörténete, különös tekintettel annak a latinitással összefüggő vonatkozásaira. A 18. század végének (és a 19. század elejének) klasszicizáló irodalmi folyamatait kutatva születtek meg a latin humanitáshoz kötődő poétikaelmélet általános részét {generális institutióját), majd műfajelméletét (poesis speciális artis poeticáé), az elbeszélő és a lírai költészetét feldolgozó kötetei. Ezeket a folyamatokat a 16. századtól a magyar irodalmi nyelvújítás korszakáig mutatta be.
A főként az iskolákban oktatott poétikaelmélet mellett a latin humanitáshoz költői gyakorlatok is tartoztak. A verselést viszont az iskola falain belül művelők világi vagy egyházi pályájukon is folytatták. Eszerint különültek el a 16-18. század folyamán a latin poézist művelők. A neolatin lírai költészetnek számolhatunk tehát egyrészt világi, másrészt egyházi vonulatával; ez utóbbin belül pedig elkülöníthetjük a katolikus és a protestáns felekezet törekvéseit, melyek azonban nagyon sokszor közös vonásokat mutattak. A katolikus lírai költészetet vizsgálva ugyancsak elválasztható a világi papság és a szerzetesrendek, főként a jezsuiták (és a piaristák) költői működése.
E munka a latin humanitáshoz kötődő poézis kérdéseit tekinti át a katolikus (szerzetesrendi) oktatás oldaláról, a tanári és a tudósi költői tevékenység körének két jeles csoportját vizsgálva. Első kötetünkben azokét, akik a poézis oktatásában és művelésében egyaránt számottevő teljesítményt mutattak fel. Ok pedig a humanitas kiépítését meghatározó jezsuiták és követőik, majd ellenlábasaik, a piaristák voltak. Elsőként a szép-jó esztétikai hatalmát is megmutató magyar jezsuita költők bemutatása következik, majd a folytatásban (az 1/2. kötet) a nehéz életkörülményeket és tragikus léthelyzeteket átélő, a kor poézi-sét befolyásoló s művelő piarista atyáké. ¦ Vissza