Régimódi hűség

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az uram arcára kiült a Halál. Délben, fél egykor. Neki, hála Istennek, fogalma sem volt róla. Ültünk a konyhaasztal mellett, ráérősen, nyugdíjas tempóban ebédeltünk. Ha utánagondolok, étkezésünk órája évek óta a gyógyszerek bekebelezéséhez igazodott. Ettünk, ha éhséget éreztünk, akkor is ettünk, ha csöppet sem voltunk éhesek; igen ám, de az orvos úgy rendelte: étkezés előtt, étkezés után lenyelendő. Ha túlzok, azt is állíthatom, azért ettünk, hogy bevehessük a gyógyszereket. Szóval, azon a bizonyos napon úgy féloldalról tanulmányoztam az uram fejét, s majdnem elsírtam magam. Igenis, volt rajta valami ijesztő. De mi?
Napokon át nézegettem az öreg uram fejét, a végén felfedeztem, hogy a halántékánál furcsa, homorú bemélyedés támadt. Vékony erecskék vonala vált láthatóvá. Tehát ennyi a változás lényege - így, külsőre. De vajon mikor keletkezett? - bíbelődtem aggályoskodásommal. És még kin láttam én ehhez hasonlót? Félelemtől zargatott memóriámban apám jelent meg, holtan, borotválatlanul, fehér szakállka behavazta arcával. Mama hangja: „Képzeld, Zombori úr, a borbély nem tudott eljönni, hogy rendbe tegye... Hát ez most már így marad." Néztem - egészen közelről - apám mongoloid formájú fejét, már ami a csontritkulás után megmaradt belőle, s azt rögzítettem magamban: jaj, a homlokánál, az a bemélyedés!" Vissza