A Szovjetunió XIII. sakkbajnoksága

Előszó

A szabadságszerető népek győzelmébe vetett szilárd hit és a sakk növekvő népszerűsége biztosította 1944. május 20 - június 17 között a Szovjetunió XIII. sakkbajnokságának megrendezését. Ez a magas színvonalu küzdelem a sakk megbecsülőinek és művelőinek százezres táborát kovácsolta össze a verseny kisérő izgalomban, fegyelemben és a játszmák beható tanulmányozásában. R. Fine két értékes sakktörténeti jelentőségű játszmagyűjteménye (Chess matches on és The world's chessboard) tárgyilagosan méltatja a sakknak, mint a szovjet nép nemzeti játékának hódítását és az átlagos játékerő emelkedését a háború viharában, súlyos veszteségeiben és hősi erőfeszítéseiben is. Valóban: az arcvonal jelentései mellett a sajtó és rádió a sakkbajnokság eredményeivel foglalkozott a legbehatóbban és feledhetetlen élménnyel gazdagodtak azok a moszkvai sakkbarátok, akik tanúi lehettek az éles küzdelemnek. Fegyverek zúgásában hirdette e szellemi mérkőzés: az ember egyetlen fényforrása az értelem.
Botvinnik és Ragozin, mialatt néhány gyakorló játszmában a küzdelemre felkészültek, megszólaltatták a rádiót, hogy megszokják a verseny látogatóinak zsibongását. Gondosságuk e szempontból feleslegesnek bizonyosult: a küzdelmet áhitatos csend kisérete s ez a néma együttérzés a küzdökkel bizonysága volt nemcsak a fegyelmezettségnek, hanem a sakk lelkek mélyén gyökerező megbecsülésének is.
Az 5 nagymester és 12 mester valósággal viaskodott a játszmákban: mindenki döntést keresett, nem megalkuvást. Szmiszlov az első 7 játszmából 6-5 egységet szerzett, amikor Botvinnik erélyes játékkal visszavetette. Wainstein a résztvevők teljesítményének szakavatott - bírálatában szép jövőt jósol a találékony Szmiszlovnak és a lassan beérő Boleszlavszkij képességeiről kivételes dicsérettel emlékezik meg... Vissza