Fejezetek a pedagógusképzés történetéből II.

Előszó

A Békés megyei nevelőképzés története. Vajon mire gondol az, aki az ország nyugati felén kezébe veszi a könyvet? Feltehetően arra, amire én, mikor a feladattal - bevezető, ajánló sorok megírása - először találkoztam: Tessedik és Szarvas, esetleg, ha nagyon tájékozott, a Békéscsabán nemrég megindult tanítóképzés. Akinek csak ennyi ismerete van a Békés megyei pedagógusképzés történetéről s érdeklődik a hazai nevelőképzés előzményei iránt, annak melegen ajánlom e kötetet, meglepetésekben lesz része, hiszen hiánypótló, fehér foltokat feltáró tanulmányokkal is találkozhat.

A kötet legnagyobb lélegzetű tanulmánya szükségszerűen a szarvasi nevelőképzés 200 éves történetét dolgozza fel, s szerzője természetesen Tóth Lajos, a tudós kutató, aki nemrégen távozott körünkből, így már nem érhette meg a kötet megjelenését, melynek megszületését, létrejöttét maga is szorgalmazta, segítette.

Szarvas Tessedik óta a viharsarokbeli nevelőképzés centruma. Ezt a 200 évet fogja át Tóth Lajos tanulmánya. A munkához nyomon követhetjük azt a harcot, melyet Tessedik, majd követői folytattak a néptanítóképzés beindításáért, majd az állandó korszerűsítésért. Érdekes és fontos adatokat kapunk arra, hogyan lesz a tanítóképzőből óvónőképző az ötvenes években, s láthatjuk, hogyan tesz napjainkban kísérletet Szarvas ismét a tanítóképzés beindítására, illetve az integrált óvó-tanítóképzésre. Kevés olyan intézményünk van, melyben a néptanítóképzés évszázadai így nyomon követhetők lennének, mint a szarvasi. Tóth Lajos alapos levéltári munkával jól dokumentáltan, részletesen tárja fel ezt a folyamatot.
Vissza