Előszó
Zaklatott korunk foglyaként különös nehézségbe kerül olyan időszakok, olyan személyiségek emlékének felidézése és megidézése, amelyek és akik egy ma már elképzelhetetlen tempóban fejlődő, óriási...
Tovább
Előszó
Zaklatott korunk foglyaként különös nehézségbe kerül olyan időszakok, olyan személyiségek emlékének felidézése és megidézése, amelyek és akik egy ma már elképzelhetetlen tempóban fejlődő, óriási szellemi és anyagi teljesítményeket felmutató országként írják le Magyarországot.
A történelmi Magyarország utolsó évtizedei - a boldog békeidők - ilyen esztendők voltak. Ez a távolinak tűnő világ azért lehetett a magyarság fényes korszaka, mert nemzetünk akkor még ezer számra volt képes - egyházi férfiakból, tanítókból, birtokos nemesekből, katonatisztekből, orvosokból, mérnökökből - olyan „tettrekész" értelmiséget kinevelni és eltartani, amely a magyarság holtig tartó szolgálatát fogalmazta meg életpályája erkölcsi zsinórmértékeként. Ez a nemzeti intelligencia döntően az intézményes egyházi és állami tehetséggondozás eredményeként tanulási lehetőséghez jutott parasztság soraiból került ki. Egy ilyen, a korabeli magyar világban általánosnak mondható életutat ismertet meg velünk Tóth-Kurucz János sorsának bemutatásával Fehér Csaba tanulmánya.
Tóth-Kurucz János korán félárvaságra jutott gyermekként nőtt fel a 19. század végi Magyarország egyik falujában, Izsán. Az éles eszű gyermeket tanítója és plébánosa vette pártfogásába. Ő javasolta megözvegyült édesanyjának fia taníttatását. A korabeli iskolarendszer szellemi lépcsőin felfele lépkedő diák előbb tanítói képesítést szerzett, majd - munka mellett - egyetemi tanulmányokat folytatott és ledoktorált.
Pályakezdő pedagógusként az ország egy távoli szegletében írni és olvasni tanította a tanyasi gyerekeket. Szabadidejében verseket írt, szakcikkeket publikált színvonalas szakmai folyóiratokban, olvasókört szervezett a vidéki embereknek. Tóth-Kurucz János pedagógusi szakmai tevékenységének egyik jelentős teljesítménye, hogy társszerzője volt a harmincas évek elején négy kötetben megjelent középiskolai földrajztankönyvnek.
Mégis életútja talán legizgalmasabb fejezetét az ún. leányvári ásatás jelentette, amelynek keretében elindította, megszervezte - de Trianon miatt befejezni nem tudta - a szülőfaluja környékén található római kori erődítmények maradványainak feltárását. E kutatások eredményét doktori disszertációjában foglalta össze.
Vissza