Ami megmarad...

Előszó

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. A 46. zsoltár 2. verse alapján tartott dr. Szabó Aladár a Tavaszmező utcai állami főgimnázium dísztermében hatalmas beszédet 1905. október 8-án. Közben a Bethánia egylet énekkara Kovács Lajos vallástanár vezetésével előadta az Ó, ne félj kis sereg című, gyönyörű egyházi éneket. Az istentisztelet után értekezlet volt, a szép számú közönség majdnem teljes részvételével. Kovácsi Sándor nyugalmazott miniszteri tanácsos, az egyház egyik gondnoka nyitotta meg és vezette a gyűlést, amelynek során elhatározták, hogy a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól elkérik a tanácskozás színhelyét állandó istentiszteleti helyül, míg a józsefvárosiak ilyet építhetnek" - ekképpen tudósít az Ébresztő című lap a józsefvárosi gyülekezet elindulásáról. A beszámolóból az is kiderül, hogy az egyházközségben a lelkipásztor-választás nem ment zökkenőmentesen: a kicsiny közösség több pártra szakadt, „de Isten megmutatta erejét és hűségét szolgájához, aki kezdettől fogva minden erejét, talentumát és idejét az ifjúság szolgálatának szentelte".
A józsefvárosi református gyülekezet fennállásának száz éve alatt számtalanszor megtapasztalhatta a megnyitó istentiszteleten elhangzott zsoltárvers valóságát. E neves jubileum alkalmából ezeket az eseményeket és a személyes tapasztalatokat igyekeztünk egy csokorba kötni - hogy a gyülekezeti élet és szolgálat, illetve a közösség meghatározó alakjainak a bemutatásával is Isten hűségének sokféle ajándékáról tegyünk bizonyságot. Természetesen egy száz esztendőt felölelő krónika sohasem lehet teljes: bizonyára lesznek olyan személyek, akiket esetleg méltatlanul elfeledett az emlékezet, s olyanok is, akikről nem is gondoltuk volna, hogy ennyire mély nyomokat hagytak közösségünk életében...
A könyv anyagának összeállításáért, az archív dokumentumok rendelkezésre bocsátásáért köszönettel tartozunk Matolcsy Zsigmondné Erzsikének, Dr. Ritoók Pál főgondnoknak. Fekete Istvánnak, továbbá Kovács Bálint, Molnár András, id. Alföldy-Boruss Dezső nyugalmazott lelkipásztoroknak, Szélné Sebor Lilla lelkésznőnek, Kónya Ákos beosztott lelkésznek. Kovács Endre főorgonistának, valamint Molnár Andrásné Irénkének, Szintay Ferencnek, Gyarmathy Lászlónak, Póth Bélának, Dócziné Takács Zsuzsannának, Pozsgai Péternek, Kruchióné Hesz Mártának és Millisits Máténak. Az ő nevükben is nagy szeretettel ajánljuk ezt a száz viharos évet átölelő könyvet minden kedves olvasónknak!

Bácskái Bálint
lelkipásztor Vissza