Előszó
Az évszázadokat átívelő, és újabb évtizedekben egyre sokasodó ön életrajzok, emlékezések eddig nem publikált adatokat közreadó vonulata memoárirodalmunknak. E fogalom nem egyértelmű, magába...
Tovább
Előszó
Az évszázadokat átívelő, és újabb évtizedekben egyre sokasodó ön életrajzok, emlékezések eddig nem publikált adatokat közreadó vonulata memoárirodalmunknak. E fogalom nem egyértelmű, magába foglalja a fiktív és a misszilis alkotásokat, naplókat, életrajzokat, emlékiratokat, melyek számunkra, azonosan őriznek korrekt feljegyzéseket. Közülük számos a kronológiai pontossággal papírra vetett napló, de többségük, mint Tóth István bíró könyve is példázza, csupán visszaemlékezés. Itt a csupán határozó nem értékcsökkentő, sőt kiemelő jelentőséget hangsúlyoz.
Egyetemeink irodalmi fakultásain előadott memoárirodalmunk - főleg az erdélyi szerzők - Szepsi Csombor Márton, Kemény János, Bethlen Miklós, Apor Péter, Bod Péter, Árva Bethlen Kata, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen etc., és az időrendben helyükön tárgyalt Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc emlékiratai, naplói a magyar köztörténet fontos megértetői.
Az abszolutizmus korából ránk maradt memoárok sugallója többnyire az egész országot érintő kínszenvedés, gyász, amelyekből számtalan esetben az emlékezés írója is részesült. Ezekből az írásokból, egyéni sorsokból összeállva „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig / Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!" üli meg lelkünket.
Vissza