Toth István költői művei

Előszó

Tóth István és életműve
„Ismeretlen magyar költő a XVIII. századból" - írja róla Szinnyei József múlt század végén megjelent írói lexikona. Az irodalomtörténeti kutatás azóta sem derített föl újabb adatokat Tóth István személyéről. Nem volt hivatásos költő, bár jelentős életművet alkotott, műveit számon tartotta, tevékenységét öntudattal vállalta. Két korszak határán élt, s míg száz évvel korábbi pályatársainak - akikhez műveltsége, ízlése révén inkább tartozik - emlékezetét fenntartotta az utókor történeti érdeklődése, a XVIII. század első felét a magyar irodalomtörténet alapító atyái szívesebben látták hanyatló, „nemzetietlen" korszaknak, amely legfeljebb tehetségtelen, felejtésre érdemes Gyöngyösi-epigonokat teremhetett. A Kazinczy és Toldy Ferenc által kiformált irodalomtörténeti elbeszélésben a kuruc költészettel lezáruló virágzás és a Bessenyei felléptével kezdődő új aranykor közötti évtizedek képzeletbeli zárójelek közé kerültek. Az epigonként elkönyvelt kor irodalmi termékei nagyrészt elkerülték a tudományos szövegkiadók érdeklődését is.
„A költészet különböző nemei közül e hanyatlási időszakban csak a lírának voltak művelői, mert ami a többi ágakban történt, az oly csekély, hogy számba is alig vehető." Arany János (Toldy nyomán) 1854-ben megfogalmazott verdiktje óta mintha a mai napig sem oszladozott volna fel teljesen a félhomály a „felvilágosodás századának" előszobájában. Vissza