Emlékkönyv a győrvári csata 250. évfordulójára

Előszó

Részlet:
EMLÉKEZÜNK
250 éves évfordulóját ünnepelte volna járásunk népe a kurucok diadalmas győrvári csatájának, ha nem tajtékoztak volna országunkban a dolgozó nép érdekei ellen törő ellenforradalom szennyes hullámai. E csata évfordulójának megünneplése járásunkban hosszú évek során az emlékezés lelkesítő színeiben pompázó hagyománnyá vált: hadsereg és nép eggyéforrásának, a férfias helytállásnak, a bátorságnak, a küzdőképességnek jelképeként változatos ünnepségek sorozatává nemesült. Nem maradt el az ünnep 1956 viharaiban sem, mert hosszú évek óta ekkor először nem november 7-én, a csata évfordulóján, hanem szeptember 28-án, a magyar néphadsereg napján tartottuk meg az emlékünnepet és az ekkor szokásos sportversenyeket. Az ünnepségen született meg az a határozat is, hogy a 250. évforduló emlékét Győrvárt, a csata és a nép kapcsolatait ismertető kiadvánnyal is megünnepeljük. Ennek a határozatnak teszünk eleget, amikor dolgozóinak kezébe adjuk, kissé késve, ezt a szerény emlékkönyvet, emlékeink összefoglalását.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik leghíresebb diadala volt a győrvári csata. Itt csapott össze háromezer főnyi kuruc Heister Hannibal császári tábornok Zala felől pusztítva előnyomuló. Vasvár irányában Kőszeg felé igyekvő ötezer főnyi hadával. A két napig tartó véres küzdelem Heister tábornok elfogásával fejeződött be. Egynapi elkeseredett állásharc után a kurucok megkerülő mozdulattal a labancok hátába kerültek és a legendás hírű Béri Balog Ádámmal az élen egy mindent elsöprő lovasrohammal a győrvári malom melletti tóba és a környező mocsarakba szorították az ellenséget, melyből háromezret levágtak, a többit szétkergették. A győzelem Rákóczi terveinek fontos láncszeme volt: a fejedelem 1706 őszén azt kívánta hadvezéreitől, hogy a császári sereget szórják szét, mielőtt egyesülni tudna. Heister seregének megsemmisülése óriási hatással volt az események további kifejlődésére. Vissza