A cserkészliliom gyökerei és virágai Mezőtúron (dedikált példány)

Előszó

Nagy igényű és minden túlzás nélkül állíthatjuk, komoly jelentőségű munkával lép Tóth Boldizsárné Terike középiskolai tanárnő az olvasó elé.
„A Cserkészliliom gyökerei és virágai Mezőtúron" című történeti tanulmány létrejöttét mindenre kiterjedő alapos kutatómunka előzte meg. A maga nemében egyedülálló feladatra vállalkozott a szerző, hisz ezt megelőzően a mezőtúri cserkészet múltját és jelenét rajta kívül még senki sem mutatta be. Mindenkor helytállnak megállapításai, hangja meggyőző és hitelt érdemlő.
Érthető módon szempontjai, gondolatai a túri cserkészet keretein belül mozognak, mindamellett az egyetemes magyar cserkészet értékeit és jelentőségét is hangsúlyozza.
A könyvnek különleges hangulata és sajátos atmoszférája van.
Tóth Boldizsárné tanárnő most a közelmúltban is két remekművel, a széles körben elismerést kiváltó „Pacsirtadal" és a „Pacsirta újra szór című könyvekkel lepte meg olvasóit. Bízunk benne, hogy a túri cserkészetről szóló könyve is kedvező fogadtatásban részesül.
Az ismertetésben hiteles megfogalmazásban olvashatunk bátorságról, hazaszeretetről, hitről, önfeláldozó tettekről, egymás megsegítéséről, egyszóval mindenről, ami a cserkészetre jellemző.
A tanulmány nem titkolt célja még az is, hogy a helyi cserkészmozgalom múltjának és jelenének a föltárásával hozzájáruljon a pozitív kicsengésű lokálpatriotizmus elmélyüléséhez.
Remélni szeretnénk azt is, hogy a könyv finom etikai indítást is ad; az ifjúságban rejtőzködő képességet, lehetőséget fel tudja ébreszteni és jó irányba képes terelni.
A szerző úgy eleveníti meg a cserkészet valós tündérvilágát, hogy nemcsak az értékes információval szolgáló lapokat, leveleket, évkönyveket idézi meg, hanem a még élő öregcserkészeket, egykori túri kötődésű diákokat együtt szólaltatja meg a cserkész múlt szellemi örökségét őrző, de az ifjúság nevelése érdekében most is tevékenykedő helyi lakosokkal. Közöttük ugyanúgy megtalálható a szorgos iparos, mint a lelkipásztor, ügyvéd, polgármester, tanár és az irodalmár-nyelvész bölcsészkari dékán.
Természetesen a ma fiatal cserkészeivel is találkozunk a csapatmunka sokszínű megnyilvánulásai során itt Mezőtúron is. A kor mostani cserkésze sem „fából faragott királyfi" a magyar életben, hanem maga is érző, gondolkodó, dolgozó magyar élet. Érzi annak örömét, osztozik fájdalmával, részt vesz küzdelmében, munkájában. Nem hirdetjük megszállottként, hogy kizárólag csak mi lennénk egyedüli átalakító erője és értékmérője a magyar társadalomnak. Vissza