Hortobágytól - Sárrétig

Előszó

Művelődési otthon típusú intézményeink át-meg átszövik az ország egész területét, de e jobbára egységes szerkezetű hálózat működésének tartalmában rendkívül szélsőséges eltéréseket mutat. Különösen élesen jelentkezik ez a gond a kistelepülések, a néhány száz lakosú falvak művelődési életének folyamatos biztosításában. Az okok többnyire ismertek a kérdés iránt érdeklődők körében: a nem megfelelő tárgyi, anyagi, személyi feltételek mellett feltétlenül szerepet játszik ebben az irányítás szakszerűtlensége, a közművelődés és a népművelő társadalmi presztízse, az eljárók magas száma és így tovább.
Az irányító, fenntartó szerveknél dolgozó népművelők egy része felismerte már, hogy a szokásos "beavatkozási módszereikkel" nem léphetünk előre a fentebb jelzett gondok megoldásában. Milyen szokásos módszerekre gondolunk? Azokra, amelyek önmagukban alkalmazva is jók, helyesek, szükségesek lehetnek, s megvalósításukat mégis szinte évente, a jó ha csak évente újra kell kezdeni. A kistelepülések pl. szinte képtelenek megszerezni, illetve megtartani a szakképzett népművelőt, de a képesítés nélküliek is gyakran váltogatják egymást. Hiába javasol, küld a járási hivatal, a megyei tanács a szakma iránt érdeklődőket, nagyon-nagyon rövid idő alatt tovább állnak; hiába kérik, javasolják, hogy a fenntartási, működési költségek szintjét növeljék: az alacsony bevétellel rendelkező községek egyszerűen képtelenek erre; hiába javasolják a közös fenntartások kialakítását, többnyire ezek sem sokat lendítenek a település közművelődésének színvonalán. Vissza