Tóth Aladár válogatott zenekritikái

Fülszöveg

A Magyar Zenetudomány könyvsorozat célja, hogy egybegyűjtse és egységes gyűjteményként közkinccsé tegye a zenéről írás magyar mestereinek korábban elszórtan megjelentetett vagy kéziratban maradt munkáit: mindazt az értéket, melynek ma is eleven teremtő ereje, termékenyítő sugárzása fontos feltétele a tudomány továbbfejlődésének. Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Molnár Antal, Major Ervin írásai után s egy, a magyar muzsika ezer évének válogatott dokumentumait felvonultató antológia után ezúttal Tóth Aladár kötetnyi zenekritikája kerül az olvasó elé.
E kötet a szerző "napi zenekritikusi" pályájának utolsó szakaszát mutatja be: hat esztendő (1934-1939) kritikusi tevékenységének válogatott dokumentumait. Ezek az írások koruk magyar zenei életének úgyszólván teljes képét adják: a művészportrék és műelemzések sorát, az emlékezetes bemutatók és bemutatkozások krónikáját a zene és társadalom kapcsolatának megdöbbentően pontos és merész szavú elemzései követik, s az új magyar muzsika teljes és általános győzelméért folytatott küzdelem nevezetes emlékei. Történelemkönyv tehát e kötet: egy közelmúlt korszak magyar zenetörténete.
És történelmi jelentőségű munka, még egy tekintetben. Mert az éleslátásnak és tárgyismeretnek, a széleskörű műveltségnek és az egységes, mélyen demokratikus szemléletnek, a lefegyverző logikának és virtuóz írásművészetnek szerencsés találkozásából született írásművek korszakot teremtettek a zenéről írás hazai históriájában: olyan magas szintre emelve a magyar zenekritikát, melyről korábban álmodni sem lehetett s amely azóta is el nem ért ideálja újabb nemzedékeknek. Bizonyos: e kötet nélkül hiányos lenne a kép, melyet a Magyar Zenetudomány-sorozat egészével adni kívánunk. Vissza