Totális fényben

Előszó

Novelláskönyvem 1970-ben jelent meg utoljára - »A világóra ketyegése« volt a címe -; később írt elbeszéléseim a napisajtóban láttak csak napvilágot, kivéve azt a néhányat, amely 1977-ben helyet kapott Visszapillantó tükör« c., különböző műfajú munkákat tartalmazó gyűjteményes kötetemben. Ebben a könyvemben most az 1970 után írottak közül azokat foglalom össze, amelyek - úgy érzem - valami módon együvé tartoznak, egy meghatározott emberi közösség képét próbálják kibontani nem csupán egyes, novelláról novellára ismétlődő hősök révén, hanem bizonyos egymáshoz kapcsolódó, egymást feltáró helyzetek, történések, gondolatmenetek segítségével is. Ilyenformán afféle keretes elbeszéléskötetnek is tekinthető volna ez a könyv, de megítélésem szerint mégsem egészen az, s ezt a néhány sort éppen azért iktatom ide, hogy erre vonatkozólag valamit elmondjak.
A hatvanas évek elején megírtam néhány, inkább kísérletnek szánt kisebb regényt, s ebben a műfajban éppen egy nagy terjedelmű, összefoglaló, kissé amolyan korrajz-szerű munkát forgattam a fejemben, amikor egy fontos - és igen megtisztelő - megbízásnak kellett eleget tennem. Napilap alapítását és irányítását bízták rám. Örömmel vállaltam el ezt a feladatot, úgy véltem - s vélem ma is -, hogy ezzel missziót teljesítek, de írói terveimből faragni kellett. Mint lapszerkesztői munkám mellett az egyetlen lehetséges megoldást, a rövid műfajt, a novellát választottam, s a tervezett nagy regény gondolata átkerült a távlati elképzelések közé. Megvalósítására azonban másfél évtized elteltével sem nyílt mód, s a regény hősei, történései, gondolatai kezdtek lassan átszivárogni a novelláimba. Az itt szereplő írások tehát talán egy meg nem írt regény fejezeteinek tekinthetők; hol szorosabban, hol lazábban függenek egybe, hol egymás cselekményét folytatják, hol meg mindössze annyi a közös bennük, hogy hőseik valamilyen módon ismerik egymást. Szeretném, ha úgy volnának megírva, hogy az olvasó a regény el nem készült részeit is kisejtené belőlük. Vissza