Fülszöveg
A szerző - könyvéről
"Hangsúlyozni kívánnám: az elbeszélő meditációban megjelenített személyek a képzelet szüleményei ugyan, de a tárgyalt peranyag, amelyet jelenlétükkel kitöltenek, minden elvi és érdemi részében hiteles. Az 1941. évi XV. törvénycikk alapján Budapesten 1941 végén lefolytatott fajvédelmi per - elvben - mindazokat a kérdéseket és fordulatokat felvetette, amelyeket az elbeszélés érint. A fajvédelmi perben szereplő »keresztény, tisztességes, magyar honos nő« megjelent a tárgyaláson, s azt vallotta, hogy tisztességtelen. A napi sajtó annak idején közölte az ítéletet és a bírói indoklást, amely az elbeszélésben megközelítően szó szerint tükröződik.
A tárgyalás képzelt megjelenítése azt a szerzői szándékot fejezi ki, hogy minél életszerűbben ábrázolja a közéletben s így a fajvédelmi perben felmerülő szemléleti irányulásokat, anélkül persze, hogy áltörténeti mozzanatokat alkalmazna. Az egymással szembefeszülő nézetek - úgy vélem, híven megfelelnek a korabeli szemléleti...
Tovább
Fülszöveg
A szerző - könyvéről
"Hangsúlyozni kívánnám: az elbeszélő meditációban megjelenített személyek a képzelet szüleményei ugyan, de a tárgyalt peranyag, amelyet jelenlétükkel kitöltenek, minden elvi és érdemi részében hiteles. Az 1941. évi XV. törvénycikk alapján Budapesten 1941 végén lefolytatott fajvédelmi per - elvben - mindazokat a kérdéseket és fordulatokat felvetette, amelyeket az elbeszélés érint. A fajvédelmi perben szereplő »keresztény, tisztességes, magyar honos nő« megjelent a tárgyaláson, s azt vallotta, hogy tisztességtelen. A napi sajtó annak idején közölte az ítéletet és a bírói indoklást, amely az elbeszélésben megközelítően szó szerint tükröződik.
A tárgyalás képzelt megjelenítése azt a szerzői szándékot fejezi ki, hogy minél életszerűbben ábrázolja a közéletben s így a fajvédelmi perben felmerülő szemléleti irányulásokat, anélkül persze, hogy áltörténeti mozzanatokat alkalmazna. Az egymással szembefeszülő nézetek - úgy vélem, híven megfelelnek a korabeli szemléleti változatoknak. A jellemalkatok formálásában ez a szándék kívánt érvényesülni. A vádlott Tamási László jellemárnyalása - a szerző nézete szerint - megfelel a zsidó értelmiségi polgárság és kispolgárság nagy része akkori tudati, etikai színvonalának. Áldozatok voltak, anélkül, hogy kihívták volna maguk ellen a történelmi sorsot, mint tették az antifasizmus áldozatai vagy inkább hősei. A fasizmus eszköztárához tartozott, hogy a faj és a vér mítoszával olyan »koreszmével« ködösítse el a népek nemzeti tudatát, amelynek segítségével megnyerheti őket hódító hatalmi céljainak. Noha a magyar zsidóság élenjáró szellemei között kiváló kommunista szabadságharcosok voltak, s még a polgárság klasszikus eszményeihez közel álló költők, írók, tudósok tekintélyes része is szemben állott a fasizmus előretörésével, a különböző társadalmi állású zsidó rétegek tekintélyes része viszonylagosan fegyvertelenül, de legalábbis tartózkodóan állott a bomlasztó fasiszta kártevéssel szemben. Társadalmi meghatározottságukból táplálkozó ábrándjaik, miszerint az abszurditásoknak nem lehetnek korlátlan életfeltételei, az önmegtévesztés csapdájába ejtették őket, elfedve veszélyezettségük lehetséges felismerését. Az írói képzeletvilág utólagosan nem változtathatott ezen a valóságon.
A védőügyvéd személyiségrajza s gondolatrendszere - ami védőbeszédében tükröződik - minden részletében megfelel a polgári, keresztényi szellemiség korabeli állapotának, amelyet írásbeli dokumentumok igazolnak. A szerző képzeletét nemcsak annak az egyszerű magyar asszonynak nagyvonalú erkölcsi hősiessége ragadta meg, hogy érzelmi igazságáért tudatosan kiszolgáltatta magát a lehetséges megbélyegzésnek, megragadta a magyar értelmiség legjobbjainak józansága és szellemi ellenszegülése is a tudománytalan, teuton fajelmélet elutasításában. Mindez élénken cáfolja, mintha a magyar értelmiség polgári képviselői egészükben kiszolgáltatták volna magukat a német fasizmus eszmei, politikai törekvéseinek. Sokkal inkább hatott rájuk a korabeli európai haladó szellemek humanista irányultsága, s felébredt bennük a nemzetük sorsáért viselt felelősségérzet.
A történet érdemi hűségének hangsúlyozása mellett szükséges megjegyezni: a korszerű tudatállapotot - az elbeszélésben - mindössze egyetlen mellékalak képviseli, s még az sem teljes szemléleti vértezetben. A korszerű szemléletvilág olyan képviselői, akik nemcsak szabadságharcos törekvéseikben, de tudatszínvonalukban is a társadalmi fejlődés »korparancsának« engedelmeskedtek, kivételes jelenségek voltak, felidézésüknek ellenállott volna mind az elbeszélés adott közege, mind a társadalmi valóság ténybelisége. Lényegesnek azt tekintettem, hogy kifejezzem: a magyar nép, valamint a nép érzületét közvetítő vezető értelmiségi rétegek (s mindenekelőtt a munkásmozgalmi vezetők és sorkatonák) egyetlen pillanatra sem inogtak meg a német hódító törekvések elítélésében, ami az irodalmi hitvallásoktól, a művészi alkotásoktól és tudósi értekezésektől egészen a fegyveres ellenszegülésig fejlődött.
Magyarságélményemet a történelmi tények vezették el e meditációs hitvallásig."
Vissza