Előszó
Részlet:
"A Histrion társulatáról szóló jegyzeteimben azt írtam a Domagojada előadásáról, hogy színészi-rendezői-zenei szempontból „szerencsés a háromfejű sárkánnyal alakított írófogat", és ma,...
Tovább
Előszó
Részlet:
"A Histrion társulatáról szóló jegyzeteimben azt írtam a Domagojada előadásáról, hogy színészi-rendezői-zenei szempontból „szerencsés a háromfejű sárkánnyal alakított írófogat", és ma, húsz évvel a kultikus, alapvető és útmutató premier után, amely jelenti mindazt, mi volt a Histrion és mi jelenleg, állítom, hogy ezen szöveg nélkül, a szövegben fellelhető mozgásszabadság és a színrevitelben tapasztalható gondolatszabadság nélkül szegényebbek volnánk azzal a tapasztalattal, amelyért belső szükséglettől hajtva egyazon ponton összetalálkoztunk. Találkoztunk a lelki rokonság, a kéz kezet most és a kilúgozott hangok és intézmények elleni közös kiállás logikája folytán, amely intézmények gyökerében vitatták nemcsak művészeti, hanem népi, nemzeti egónkat is. Persze, kerestük egymást. Arcok és szerzők. A színpadhoz, a nézőhöz vezető labirintusban. A szabályok, szabálygyűjtemények, az ügyeletes esztétikai előírások ellenében. És vitorlát bontottunk. A néppel a horizont felé.
A mi szép, kék horizontunk felé. Így, kétségbe vonva, lenézve, félreállítva, belefojtva a tulajdon szabadságeszményünk követelésébe hajózunk, és a fölállított kulisszák előtt föltesszük a kérdést: mi a színész szabadság nélkül? A háromfejű sárkány, Mujicic, Senker és Skrabe 1979-es Glumijada című szövegével ismét megadja erre a választ.
Megírták, és szinte egyetlen örömteli passzianszban eljátszották írói szándékukat, nekünk pedig hagyták, hogy zászlónkra tűzzük a színészmesterség ezen elemi kérdését. Háborgó tengeren hajóztunk, mivel minden törpe magára ismert ebben a kérdésben, továbbá a kis és nagy fesztiválok ügyeletes szabadságának ágyasai, és nem akartak látni bennünket, mondjuk, Dubrovnikban."
Vissza