Történeti statisztikai évkönyv 1965-66

Előszó

Részlet a könyvből:
Eperjes város hetipiacjövedelme 1497-1526 1435-ben Eperjes lakói kéréssel fordultak Zsigmond királyhoz. Előadták, hogy városuk a lengyel határ közelében fekszik, aminek következtében sokszor van kitéve fosztogató támadásnak. Ezért arra kérték a királyt, hogy a város erődítését megerősíthessék. Külön is kérték, hogy a városfal akkori árkában lévő két malmot lebonthassák, helyettük újat építhessenek, s az új erődítmények építési és őrzési költségeire a város hetipiacának vámját megkaphassák." A király az eperjesiek kérésére kiadott oklevelében elmondja, hogy a hetipiacot hétfői napon tartják a városban, s annak jövedelmét a király részére szedik, majd úgy rendelkezik, hogy a hetipiacjövedelmet örökre átengedi a város közönségének lemondva róla mind a maga, mind utódai a későbbi magyar királyok nevében a jövedelemről és elrendelve, hogy azt ezentúl sem a király, sem a Sáros megyei ispán tisztjei nem szedhetik." Az oklevelet a sárosi ispánhoz intézett megfelelő utasítás zárja le.
Az oklevél tartalma tehát tulajdonképpen a hetipiacjövedelemnek a város részére történő átengedése, s mint ilyen szépen beleillik abba a folyamatba, melyet a középkori magyar városprivilégiumok ismertetése során a hetipiacokról felvázoltunk. A vásártartás már a keresztény királyság első századaiban regálejog volt, a vásár feletti felügyeletet a király a megyésispán útján gyakorolta, a vásárvámot a király és az ispán vámosai szedték. A vásárvámok eladományozását a 12. században kezdték meg királyaink, s a 13. század elejére kialakult a "szabad" vásár /fórum liberum/ fogalma. Ezen olyan vásárt kell értenünk, amely felett a felügyeletet nem a király /ill. a megyésispán/ gyakorolta, s amelyen a vásárvámot nem a király /ill. a megyésispán/ részére szedték. Korai városi kiváltságleveleinkben a király már meglévő hetivásárt engedett át a polgárságnak vagy új hetivásár tartását engedélyezte. Nem találunk azonban minden városprivilégiumban hetivásárra vonatkozó rendelkezést, mert a király saját birtokán minden külön privilégium nélkül is engedélyezhetett hetivásárt, sőt a vásárok elhelyezése tekintetében a megyésispánoknak szinte korlátlan hatalma volt." "Így nem csodálkozhatunk azon sem - írtuk akkor -, hogy a 14. század elején városi szabadalmakat nyert Rózsahegy Bártfa, Sáros vagy Eperjes esetében sem tudunk vásár engedélyezéséről külön oklevelet felmutatni, mert mielőtt még várossá lettek volna, már vásáros helyek voltak. Az idézett 1435. évi oklevél ismeretében most még hozzátehetjük, hogy egyes esetekben azért nem tudunk vásár engedélyezéséről, mert a király a vásárt egyszerűen nem engedte át a polgároknak. így az a különös ellentmondásos helyzet állt be, hogy az 1299 óta szabad királyi város jellegével bíró Eperjesen/ ugyan az igazgatás és a jogszolgáltatás a városi polgárok kezében volt, de a vásár még mindig a megyei ispán felügyelete alatt állott, s jövedelmét is ő szedte a király részére továbbra is úgy, mint 1299 előtt. Vissza