Történeti Múzeumi Közlemények 1984/1-2.

Előszó

Az utóbbi években sok minden történt országunkban a hazai fényképezés érdekében. A történteket afféle adósságtörlesztésnek is lehet tekinteni. Sajnos, nincs ebben semmi túlzás. Aki csak valamelyest tájékozott a fényképezés hazai és nemzetközi berkeiben, az tudja, hogy hovatovább alig menthető paradox helyzet volt a magyar fényképezés tényleges múltja és jelene, valamint itthoni és külföldi helyzete és értékelése között. Fejezzük ki gyorsan reményünket, hogy okkal beszélhetünk már róla múlt időben. De azért nem árt emlékeztetni rá, miben is állt ez a paradox helyzet.
Amióta csak fényképezés létezik a világon, a magyarság nemcsak hogy ott van a művelői között, de az élvonalban tartják számon. Vonatkozik ez a kreatív művészek és a műszaki, tudományos emberek, a feltalálók hosszú sorára egyaránt. Nincs a világon fényképeket is őrző, valamirevaló modern múzeum, rangos fotótörténeti munka vagy művészi album, ahol és amelyben a magyar fényképészek alkotásai ne volnának féltett kincsek vagy szívesen válogatott és közreadott felvételek. Az Angol Királyi Fotótársaság (The Royal Photographic Society) kincsei címmel megrendezett műcsarnoki kiállítás képei között örömmel fedezhettük fel Vadas Ernő 1935-ben készült híres Libák című képét. Az egyetemes művészettörténet hallhatatlan alakjai sorába tartoznak ma már az olyan kiválóságok, mint Munkácsi Márton, Capa (Friedmann Rezső), Brassai (Halász Gyula), Moholy Nagy László vagy a most elhunyt André Kertész, a fotóművészek doyenja, vagy ahogyan némely nekrológ írója nevezte, századunk első számú fotóművésze.* A magyar fényképészek a két világháború közötti években stílust teremtettek. Az 1930-as, 1940-es években irányzattá vált ellenfényes, kontrasztos fényképezést a szakirodalom mint „magyar stílust" tartja számon. De illő a ma is alkotók közül ismerni Kepes Györgyöt, Lucien Hervét, Algnert, Paul Almássyt és másokat, s hosszan lehetne sorolni a hazai kortárs fotóművészek nevét is, azokét, akik már határainkon túl is elismerést szereztek maguknak, öregbítve ezzel a magyar fotográfia hírnevét. Vissza