Előszó
Hogy nagyon könnyen ír, és szép stílusa van, azt megszoktam már. De ahogyan mozog az időben és térben, bámulatra méltó.
Az ebben a kötetben megjelenő négy novella kétszáz évet ölel át. Annak az...
Tovább
Előszó
Hogy nagyon könnyen ír, és szép stílusa van, azt megszoktam már. De ahogyan mozog az időben és térben, bámulatra méltó.
Az ebben a kötetben megjelenő négy novella kétszáz évet ölel át. Annak az időnek minden emberi vonásával, tulajdonságával, mondatszerkesztésével, amiről éppen ír.
Hol tanult meg az író egy kétszáz évvel korábbi középkorú férfi, vagy a huszadik század kilencvenes éveiben élő fiatal nő lelkébe ilyen részletekbe menően betekintést nyújtani?
Mi az a varázserő, amely minden történetét élővé, hitelessé teszi? Az olvasó részt vesz a cselekményben, fokozódó figyelemmel várja, hogy mi lesz a vége a történeteknek.
Ezek a novellák olyan eseményekről mesélnek, amelyek a megfelelő kor emberének természetes fejlemények voltak.
Mi ma rácsodálkozunk: tényleg, ez így volt, ez így lehetett. Ha mi akkor éltünk volna, biztos, hogy mi is ezt csináljuk a megfelelő helyzetben...
Örülök, hogy én nyújthatom át az Olvasónak Dvorzsák Titusz novelláskötetét. Meggyőződésem, hogy olvasása pont olyan élményt nyújt Önöknek, mint nekem.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal