Előszó
Részlet a kötetből:
A Vállalkozók.
- Tiszteljétek az öregeket!...
Vastag, rotyogó hang szólt, amilyentől megborzadtatok volna, olyan hang, mint: a mikor valami kettétörik. Volt benne...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
A Vállalkozók.
- Tiszteljétek az öregeket!...
Vastag, rotyogó hang szólt, amilyentől megborzadtatok volna, olyan hang, mint: a mikor valami kettétörik. Volt benne remegés, krákogás és nyöszörgés.
- Tiszteljétek az öregeket, óh barátaim a folyón, - tiszteljétek az öregeket!...
Ameddig a szem ellátott a nagy folyón, semmi sem látszott, kivévén egy szögletesvitorláju, fából összerótt uszályrajt, megrakva épületkővel, mely épen most érkezett a vasuti hid alá és lefelé tartott a folyón. Az uszályokon félrefordították az idomtalan kormányrudat, hogy elkerüljék a homokzátonyt, mit a híd pilléreinek hullámtörése okozott és miközben hárman egymás mellett elhaladtak, a szörnyü hang ismét rákezdte:
- Oh, folyó brahminjai, tiszteljétek az öregeket és a gyöngéket!
Egy hajós, aki a lövegsáncon ült, megfordult, fölemelte kezét, mondott valamit, ami nem volt áldás, és az uszályok csikorogva haladtak tovább a félhomályban. A széles indiai folyó, mely inkább apró tavak láncolatának látszott, mint folyónak, sima volt, mint a tükör és a közepén visszaverte a homoksárga eget, de az alacsony part közelében és alatta sárga és sötétbibor foltokkal csillámlott. Az esős évszakban apró patakocskák szakadtak beléje, de most a viz vonala fölött meredt száraz torkolatuk.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal