Történész-muzeológusok Országos Szakmai Konferenciája

Előszó

Tisztelt Konferencia!
Megbízatásom arra szól, hogy a helybéliek, a tatabányai rendezők nevében üdvözöljem a megjelenteket. A XXIV. Múzeumi Hónap Komárom megyei megnyitására kerül most sor, a nagyság szerint kialakított rangsor 19. megyéjének székhelyén. Komárom megye - méreteit tekintve - az ország legkisebb megyéje, de úgy érezzük, hogy gazdasági teljesítményét, természeti szépségeit, tradícióit és az itt élő emberek munkakedvét, alkotóvágyát tekintve nem állunk az utolsó helyen. A megye több mint 320 ezer lakosa a Vértes, a Gerecse és a Duna által határolt területen él. Ez a vidék ásványokban, nyersanyagokban és természeti kincsekben egyaránt gazdag. A kedvező körülményeket már jóval előttünk is felismerték, amit bizonyít a kb. félmillió évvel ezelőtt, itt a mai Vértesszőlős területén élő "Sámuel ősünk", akit a jelenlévők valamennyien nyilván ismernek. Ebben a körben nem illő és nem helyénvaló részletekbe belemerülni, ezért csak néhány töredék gondolattal hadd utaljak arra, hogy megyénk történelme is rendkívül gazdag. Hiszen "Sámuel" után jóval később szkíták, illírek, kelták, pannonok laktak e tájon, A római korban a Duna menti limesen őrtornyok sora húzódott. Ez a vidék olyan patinás településekkel büszkélkedhet, mint az ezeréves Esztergom, vagy a Zsigmond korabeli váráról is híres Tata. De emlékeztethetnék többek között Komárom erődjének a világosi fegyverletétel után játszott dicső szerepére.
Arra is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy a dualizmus korszakában a tatai és a dorogi szénmedencében izmosodott meg a bányászkodás. Vele párhuzamosan a nagyüzemi munka és ami ezzel mindig együtt jár: a munkásmozgalom, aminek egyik tragikus eseménye - az 1919. szeptember 6-i csendőrsortűz - Tatabányához kötődik. A munkásmozgalom hősi korszakait felidézve meg kell említenünk, hogy 1943 őszén,az illegalitás nehéz körülményei között dolgozó párt bányászbizottsága itt kezdte meg munkáját, itt adták ki a Harcoló Bányász című kommunista lapot. Vissza