Történelmi szöveggyűjtemény - Középkor

Előszó

Részlet a könyvből:
"Nagy Károly élete
Einhard (770-840) a fuldai kolostorban és az aacheni iskolában végzett történetírói munkát. A részlet Nagy Károly császár élete című munkájából való.
„Nagy Károly császárrá koronázása - 801. év. Az Úr születésének ezen a szent napján, mikor a király mise közben Szent Péter apostol sírja előtt elmondott imádsága után felemelkedett, Leó pápa megkoronázta, a római nép pedig ezt kiáltozta: »Éljen és győzedelmeskedjék Carolus Augustus, az Isten által megkoronázott nagy, békét teremtő császár!«"
Nagy Károly egyénisége
„Megtermett, izmos ember volt, magas növésű, de nem rendkívüli termetű: magassága tudvalevőleg hétszer annyi volt, mint lábának hosszúsága. Feje gömbölyű volt, szeme nagy és eleven tekintetű, orra valamivel nagyobb a közepesnél, haja szépen megőszült, arckifejezése vidámságot és derűt árasztott. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy akár állt, akár ült, igen tekintélyes és méltóságos jelenségnek lássék. Bár a nyaka vastag és rövid volt, hasa pedig kissé előreugrott, egyéb testrészeinek arányossága mindezt elfeledtette. Határozott léptekkel járt, egész testtartása férfias volt; hangja tisztán csengett, de testi szépségéhez mégsem volt fogható. Jó egészségnek örvendett, ha azt nem számítjuk, hogy halála előtt négy éven át gyakran szenvedett hidegrázásban, és a legvégén egyik lábára bicegett. De még ekkor is inkább a maga belátása, mintsem az orvosok tanácsa szerint járt el. Az orvosokat különben is majdhogynem gyűlölte, amiért rá akarták venni, hogy mondjon le megszokott sült ételeiről, és barátkozzék meg a főttekkel. Állandóan gyakorolta magát a lovaglásban és vadászatban, de ezt nemzeti sajátosságnak mondhatjuk, hiszen alig van még egy nép a földön, amely ezekben az ügyességekben a frankokkal felvehetné a versenyt. Gyönyörűségét találta a természetes hévizek gőzében, és gyakran edzette testét úszással. Ebben olyan ügyességre tett szert, hogy méltán tartották a legkülönbnek. Ezért építtetett Aachenben királyi palotát, és életének utolsó éveiben megszakítás nélkül itt lakott haláláig. A fürdőbe nemcsak fiait, hanem az udvari méltóságokat és barátait, sőt néha még kísérőinek és testőreinek csoportját is behívta, úgyhogy akárhányszor százan vagy még többen is fürödtek egyszerre." Vissza