Történelmi pillanat 3.

Előszó

A felszabadulás történelem azoknak, akiknek a kötetet szánjuk. Tegnap, amelyet ismerni és érteni kell ahhoz, hogy a mát is értsék. A generációk folytonosságában őrzött és megújuló történelmünknek ezt az időszakát lassan feltárják. Tények, összefüggések, ismeretek formájában találkozik vele ifjúságunk egyrészt; élmények, emlékek formájában másrészt. Kevésbé jut el hozzájuk tudatos emberi magatartásként és cselekvésként, amelyet meghatároztak az események, miközben az eseményeket ezek az emberek vitték végbe. Úgyis, mint átlagemberek: tömegesen tették a dolgukat, vagy sodródtak az eseményekkel, netán kívülrekedtek azokon. De úgyis, mint koruk kiemelkedő személyiségei. Ilyennek ismertem meg Erdei Ferencet műveiből, a dokumentumokból, tudományos értékelésekből, kortársai véleményéből.
Most ennek a rendkívüli életútnak és rendkívüli személyiségnek azt a rövid korszakát tekintjük át, amelyet maga a „történelmi pillanat"-nak nevez: az 1945 körüli éveket. Hogy megértsük cselekedeteinek mozgatóit, magatartását, valamelyest vissza kell tekintenünk. Mint egyik kutatója véli: életműve megértésének a kulcsát az szolgáltatja, ami vele a felszabadulás előtt történt. Ő is írt arról, hogy egész életében arra készült, ami 1945-ben bekövetkezett. Olyan „pillanat" volt ez, amelyre illenek Lenin szavai: „Forradalom idején az emberek milliói és tízmilliói többet tanulnak egy hét alatt, mint a közönséges, álmos életnek egész esztendeje alatt." Vissza