Történelmi miniatűrök/Egy udvarház története/Legendák/Helga

Előszó

Részlet a Történelmi miniatűrök c. könyvből:

Az egyiptomi rabság.

Az öreg Amram mester, az ébenfaasztalos és ládikakészítő, ott lakott a folyó partján pálmalevéllel födött agyagkunyhójában. Itt éldegélt feleségével és három gyermekével. Arcza sárga volt és hosszú szakállt viselt. Mivel mesterségében igen ügyes volt és szép faragványokat készített elefántcsontból és keményfából, a fáraó udvarában szolgált és ezért a templomokban is kapott munkát.
Most egy reggel, nyár derekán, napkelte előtt fölkelt ágyából, zsákba szedte szerszámait és kilépett kunyhójából. A küszöbön megállt és kelet felé fordulva halk imádságot mondott. Azután elindult. A fekete, repedezett folyamparton haladt, melyen darvak és galambok pihentek reggelijük után.
Szomszédja Neft, a halász, hálóját vizsgálgatta és pontyot meg harcsát rakott ladikjának különböző nagyságú rekeszeibe.
Amram köszönt neki és néhány barátságos szót akart vele váltani:
- A Nílus már nem dagad? - kérdezte.
- A tizedik rőfnél megállt. Ez az éhinség !
- Tudod-e, mért emelkedhetik csak tizenöt rőfnyire, Neft?
- Mert különben belefulladnának, - felelte bambán a halász.
- Mindenesetbe, és nekünk nem szabad elpusztulnunk. A Nílusnak tehát van ura, ki a víz állását kormányozza ; és az, a ki kimérte a menny boltozatját és megteremtette pipidet, falat állított a víz mellé és ez a fal, melyet nem látunk, tizenöt rőfnyi. Vissza