Történelmi látképek

Előszó

Ikaromenippos, miközben az istenekhez repült, hogy a filozófusok zavaros beszédje helyett tőlük kapjon eligazítást a világ dolgairól, a magasból észrevette a pharosi világítótornyot és a rhodosi kolosszust.
Ez a különös ötlet az ókor egyik legsokoldalúbb írójától, a Kr.u. 2. században, tehát a római császárkorban élt görögtől, Lukianostól származik. Az igazán meglepő ebben nem maga a repülés gondolata, hiszen az régóta foglalkoztatta a helléneket, hanem annak a lehetőségnek a felismerése, hogy a magasból híres művészeti alkotásokat is szemügyre lehet venni.
Utópiától szinte szükségszerűen nem mentes múlt-értelmezésünk végső soron a „légi régészet" kialakulását eredményező gondolat megszületését vélheti felfedezni a képzőművészet iránt különösen érzékeny, samosatai (Szíria) születésű filozófus, egyébként szatirikus gondolatmenetében. Anélkül, hogy a „mi lett volna ha" jegyében tovább töprengenénk Lukianos felismerésén, azt leszögezhetjük, hogy a történeti és művészeti emlékek légi felderítése és dokumentálása szinte felbecsülhetetlen haszonnal jár. De ez a megállapítás már a jelennek szól, azt aláhúzva, hogy nem elég az „égből" csupán a tünékeny jeleket figyelni és regisztrálni, hanem az állandó jelekre, sőt az álló épületekre, városokra is koncentrálni kell, hiszen, bármennyire nehéz is kimondani, a műremekek ma is járhatnak úgy, mint a rhodosi kolosszus vagy Alexandria Pharosa.
A légi fényképezés végeredményben a hadi technikából „szállt alá" a régészetbe, mint ahogy nem is oly rég a GPS is. Ezt nevezhetnénk ugyan a fegyverkezési verseny áldásának., de ha arra gondolunk, hogy az utóbbi milyen következményekkel jár, akkor talán tekintsünk el ettől. Vissza