Történelmi igazságszolgáltatás

Előszó

Ahhoz, hogy a nemzeti felszabadulás ösvényén a magyar igazság diadalmas útját valóban tisztán látó szemmel követhessük, újból át kell élnünk azt a szörnyű megalázottságot és kiszolgáltatottságot, ami azokra a nemzetekre várt, amelyeknek hadserege esküjéhez híven, kötelességeit a véres harcmezőkön utolsó leheletig teljesítette és 1918-ban majdnem mindenütt ellenséges területen állva, ellenségei fölött győzedelmeskedett.
Lelki szemeink elé kell idéznünk a Magyarország köré fonódott kisantant vasgyűrűjének kínzókamrákba illő fojtogató kísérleteit, amelyeket elnyomóink, elsősorban Benes és társai, állandóan Damokles kardjaként villogtattak fölöttünk.
A magyar feltámadás lélektanának megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges a továbbiakban röviden újból áttekintenünk azt az ellenhatást, amit a meggyötört, megkínzott, sárba tiport és bilincsekbe vert központi hatalmaknál, elsősorban a magyar nemzetnél, a Páris-körüli békék hatása kiváltott. Mert a természet örök törvénye volt és lesz, hogy az ellenhatás nagysága a hatás erejéhez igazodik. Minél nagyobb az akció, annál nagyobb a reakció.
Az első világháború utáni állapotok mindenki előtt ismeretesek. így ezeket csak szemelvény szerűen, a szükséghez képest és mint említettem, csak azért idézem emlékezetbe, hogy annál könnyebben eljuthassunk arra az útra, amelyen - hisszük és reméljük - a sokat szenvedett magyart a Gondviselés őrködő keze mindenütt, az ország minden részében az ezeréves magyar határokhoz vezeti majd el.
Úgy legyen!
Budapest, 1941 decemberében.
A szerző Vissza