Történelmi és irodalmi tanulmányok I-III.

Előszó

Báró Kemény Zsigmond politikai és irodalmi tanulmányait először 1870-ben adtam ki két kötetben. A jelen kiadás bővebb az előbbinél s három kötetre terjed.
Kemény nem szándékozott összegyűjteni kisebb tanulmányait. Nem egyszer unszoltam erre, de mindig eredmény nélkül. Úgy vélekedett, hogy e folyóiratok, lapok számára, a pillanat szükségeihez képest gyorsan írt s inkább vázolt, mint kidolgozott munkák csak úgy érdemelnék meg az összegyűjtést. ha egyiket-másikat egészben vagy részben átdolgozhatná, mihez sem kedve, sem ideje. Hiába mondtam, hogy így is becsesek s irodalmunkban már annyiban is hézagot töltenek be, a mennyiben az illető tárgyakról jobb dolgozatokat nem birunk. Ellenvetéseimet nem találta elég alaposaknak s megmaradt szándéka mellett.
Néhány év múlt el. Egy estve 1867-ben a Pesti Napló szerkesztőségében többen voltunk együtt. Alkotmányunk visszaállítását s a magyar minisztérium kinevezését ünnepeltük. Sokat beszéltünk politikáról, de szóba jött az irodalom is. Én a többek közt megemlítettem, hogy ez esemény bizonyos tekintetben legkevésbé örvendetes irodalmunkra nézve. Míg új erők támadnak, némi szünet fog beállani, mert az írók nagy részét benyelik a miniszteri irodák s a politikai hullámzó élet árja. Az ily idő kiválóan alkalmas a régibb írók új kiadására, vagy összegyűjtésére oly kisebb munkáknak, melyek folyóiratok- vagy lapokban eltemetve, a nagy közönségre nézve elveszettnek tekinthetők. Szóba hoztam Kemény kisebb tanulmányainak összegyűjtését is. A társaság túlzottnak találta aggodalmamat, de óhajtásomat helyeselte. Kemény jó kedvében van-e, vagy hogy szabaduljon a zaklatástól, engedett a kérésnek, arra az esetre, ha valaki elvállalja kisebb munkái összegyűjtését. Én felajánlám magamat a gyűjtemény szerkesztésére, de elfoglaltságom miatt igéretemet csak az 1870 évben teljesíthettem. Vissza