Történelmi arcképcsarnok

Előszó

Minden érzéseddel szeresd földedet, amely szült, ápolt s hantjával egykor eltakar. De csak ugy lángolhat kebelünk drága hazánkért, ha ismerjük multját és gyakorta látjuk előttünk elvonulni a dicső hősök fényes nagy sorát. Hadd tárja fel ez a képes album a küzdelmek és erőkifejtések csodás ezer esztendejét. Ime, itt látjátok koszoruban egybefoglalva őket, a hazaszerzőket, a dicső nemzetvédőket. Emelkedjetek, buzogjatok és hozzájuk hasonló lenni igyekezzetek. El tudnátok-e viselni a szégyent, hogy őseitek sirhantja felett idegenek üljenek győzedelmi ünnepet, ti pedig mint leigázott nép merüljetek dicstelen sirotokba s veletek együtt örökre eltöröltessék a föld szinéről az ezeréves dicső magyar nemzet?
A harcok s küzdelmek kora haj, még most sem ért véget. Ezután is lesznek még tusák, edzétek hát előre magatokat, meritsetek okulást a multak emlékiből, a letünt századok nagy magyarjainak példáiból. Tanitásul, igaz gyönyörüségül szolgáljon ez a kis arcképcsarnok mindnyájatok számára. Ezzel a kezetekben hirdessétek fennen: nagy, dicső és ujabb ezer évekre méltó az a nép, mely annyi küzdelmek és szenvedések után lépést tartva a többi népekkel, a müvelődés és haladás utján ugy előre jutott.
Növelje hazafias érzésteket ez a kis képes album, hogy amint ezer éven át megálltuk helyünket, meg fogjuk állni ezután is, mert rendeltetése, hivatása van ezen a földön a magyar nemzetnek. Vissza