Előszó
Akik ismerik Vadász Sándor nevét, azok nyilván tudják, akik nem, azok remélhetően megtudják, miért is készült róla ez a kis kötet. Hogy a találgatásokat elkerüljem, sietek kijelenteni, nemcsak...
Tovább
Előszó
Akik ismerik Vadász Sándor nevét, azok nyilván tudják, akik nem, azok remélhetően megtudják, miért is készült róla ez a kis kötet. Hogy a találgatásokat elkerüljem, sietek kijelenteni, nemcsak azért, mert kiváló történész, kiváló kutató, kiváló oktató-nevelő professzor, hanem ezért is, mert emberkét is példaértékű életút áll mögötte. Igen, mögötte, hiszen nyolc évtized nem kevés, és ezt erőben, egészségben, mind a ma napig tevékenyen megélni, ritka szép adománya az életnek. Jómagam, aki nemcsak tisztelőjének, hanem barátjának is mondhatom magam, őszinte elismeréssel szólhatok munkásságáról, amellyel nemcsak maradandót alkotott, hanem több tucatnyi bölcsészhallgatónak, történész utódnak adott útmutatót, a pedagógusi pálya, a tö9rténelemtudomány sajátos hangulatáról, különleges varázsáról! Keresve, kutatva sem találni megfelelő szót, mely méltóképpen kifejezné a tiszteletet mindazért a szellemi termékért, amely Vadász Sándor professzor nekünk adott, amelyekre hihetetlen éleslátásával, szakszerű, hangulatos írásaival, publikációival, könyveivel felhívta figyelmünket.
Egy ilyen szép kerek évfordulón mi mást is mondhatnánk az ünnepeltnek, min azt: a nyolcvanadik születésnapja nemcsak neki öröm!
Isten éltessen! Köszönjük professzor úr, köszönjük Sanyi bácsi!
Vissza