Előszó
Módszerünk célja, hogy diákjainkat rávezessük, megtanítsuk az írott, a tárgyi és minden más jellegű történelmi forrás önálló megközelítésére, feldolgozására, értelmezésére. A történelmi források egyéni vagy közös felfedezése igazi szellemi kaland, „játék" A forrásfeldolgozás során a diákok nem történelmi recepteket, sémákat, szaktudományos ismereteket vagy tanári gondolatmenetet kapnak készen, hanem mintegy „önmaguk" fedezik fel, hogy a történettudomány kiindulópontja csak a forrás lehet, hogy ők maguk is „történészek" egy kicsit, a múlt kutatói. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy e módszer mellőzné a történelmi, társadalomtudományi ismeretek átadását, csak a hangsúly kerül máshová, mintegy a sorrend fordul meg. A történelmi forrásokat nem saját tudományos ismereteink utólagos bizonyítékaiként, illusztrációjaként képzeljük el, inkább azt a módszert választanánk, ami a történettudomány lényege: meg kell kísérelnünk korabeli forrásokból rekonstruálni az adott kor egy-egy elemét, a részletekből következtetéseket vonhatunk le, a mozaikokból pedig szép lassan összeállhat a tárgyalt kor képe.
Tapasztalataink szerint e módszer előnyei a következőkben foglalhatók össze:
> A diákokat az órai munkában aktívabb résztvevőkké, partnerekké lehet tenni.
> Az egyéni és közös munka, a „felfedezés" mindenképpen élményszerűbbé teszi számukra a „tanulást"
> A korabeli források közelebb hozzák egy-egy kor hangulatát, levegőjét, gondolkodásmódját, szemléletét.
> A forráselemzések, a kritikai megközelítés elsajátítása olyan képességeket alakít ki, amelyek talán maradandóbbak és fontosabbak, mint az a gyakran fölöslegesen megkövetelt lexikális adathalmaz, amely nem élményszerű, a folyamat megértését nem segíti, mintegy „lóg a levegőben" és ezért könnyen ki is hull az ember emlékezetéből.
> Az egyéni és közös „felfedezés", a források értelmezése, magyarázata fejleszti a szóbeli kifejezőkészséget, a vitakészséget, a lényeglátást.
> Nem elhanyagolható szempont, hogy a jelen életünkben való tájékozódást is alapvetően segíti, ha a ránk zúduló információkat megfelelő kritikai szemlélettel tudjuk megközelíteni.
Az órák menetét - általánosan - a következőképpen képzeljük el:
> Az órai munka keretében közösen, kisebb csoportokban vagy egyénileg elolvassuk az írott forrásokat, megnézzük a térképeket, táblázatokat stb. A források felolvasását - váltakozva - bízzuk inkább diákjainkra. Ez természetesen nem zárja ki a tanári interpretáció lehetőségét.
> A forrásokat - ha túl hosszúak - soha ne egyben, hanem szakaszonként olvassuk el és értelmezzük. Egy-egy kisebb szakasz elolvasása előtt adjunk megfigyelési szempontokat. A források feldolgozásakor - a megadott szempontok szerint - feladatul adhatjuk a kulcsszavak kiemelését, a füzetbe való vázlatírást, a gondolatmenet lényegi részének szóbeli megfogalmazását.
> A forrásrészlet elolvasása után kérdéseinkkel segítsük a tanulók tájékozódását a forrásban. Mindenképpen törekedjünk rá, hogy eltérő értelmezések esetén a diákok vitatkozhassanak egymással. Ez egyben jó lehetőség arra, hogy a kulturált keretek között folyó vitatkozás képességét elsajátítsák.
> A források és a téma Összegzése nem minden esetben „harmonizál" egymással, ez nem is lehetett célunk. A források értelmezésekor a diákok esetleges vitája, a tanári kérdések és magyarázatok segítik a tájékozódást, összegzik a lényeget, a folyamatot, a gondolatmenetet. Ezt segítheti, ha a szakaszonként értelmezett forrás és a tanári magyarázat gondolatmenete vázlatpontok formájában a táblára és/vagy a füzetbe kerül.
> Mindenképpen hívjuk fel a figyelmet az általunk fontosnak tartott lexikális adatokra (évszámok, nevek, történelmi helyek, kifejezések, fogalmak stb.). Ezeket akár a könyvben, akár a füzetben emeljük ki.
> Feladatul adhatjuk azt is - ha erre a forrás és az összegzés lehetőséget teremt hogy az elolvasott forrásrészletet vessék egybe az összegző gondolatokkal.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal