Történelem II.

Előszó

Két-három évszázaddal ezelőtt a legmerészebb álmodó sem tudta volna elképzelni azt, amit ma természetesnek tartunk: a kontinenseket átszövő út- és vasóthálózatot, az óceánok felett átsuhanó repülőgépeket, civilizációnk kényelmet nyújtó ezernyi találmányát, tudományunk kozmoszt ostromló eredményeit. S ugyanez áll a társadalomra, az államrendszerre is. Századokkal korábban az abszolutizstikusan uralkodó királyok, a nép fölé emelkedő arisztokraták világában csak kevesen mertek arra gondolni, hogy a robotoló jobbágy felszabadulhat, s a külvárosok jogtalan munkástömege meghatározó politikai erő lehet. Pedig ma mindez "természetes", "Magától értetődő".
A ma emberének, aki a társadalmi haladás, a technika minden előnyét oly természetességgel élvezi, nem szabad megfeledkeznie arró, hogy mindezt elsősorban az előző századok embereinek köszönheti. Azoknak, akik fáradhatatlanul új meg új találmányokat kerestek, akik egy új, tökéletesebb társadalom után kutattak, s akik ezért életüket sem sajnálták. A történelemből világosan kitűnik, hogy minden társadalom, a miénk is, előző nemzedékek vállán jutott mind magasabbra. Az első osztály anyagában az őskortól, az ősember első lépéseitől, az újkor küszöbéig értünk, ebben a tanévben mai világunk közvetlenebb előzményeit ismerhetjük meg. Egyetemes történelemben a nagy földrajzi fölfedezésektől a párizsi kommünig jutunk, Magyarország történetében pedig amohácsi csatavesztéstől az 1867. évi kiegyezésig. Az előző évben az ősközösség, a rabszolgatartó társadalom alapvonásait vázoltuk - főként a görögök és rómaika történetére összpontosítva -, illetve a feudális fejlődés első ezer évét tekintettük át. Vissza