Történelem és társadalmi ismeretek/Magyar nyelvismeret és irodalom

Előszó

Kétségtelenül nehéz munkát vállalnak magukra azok, akik a felnőttek szakmunkásképzésében közismereti diszciplinák tanításába kezdenek. Mindenekelőtt tudomásul kell venniük, hogy alig-alig támaszkodhatnak a korábban tanultak jótékony az előrehaladást megalapozó, segítő hatására, bár elvileg a korábban megszerzett tudásnak - feleleveníthető állapotban - valamilyen mértékben léteznie kellene. A pedagógiai - felnőttoktatásról lévén szó így mondanám inkább: az andragógiai - problémát itt elsősorban nem vagy nemcsak a felejtés természetes következményei okozzák, hanem a korábbi tanulás hiányai is, olykor talán még az is, hogy alig van mit elfelejteni. Ha reálisan szemléljük helyzetünket, be kell látnunk, hogy közoktatásunk túlságosan szelektív működése következményeként a felnőttkori szakmunkásképzésre vállalkozók tetemes része korábbi iskolai tanulmányai során töredékes és megérleletlen műveltséget szerzett, mégha ezért teljesjogú bizonyítványt kapott is. Így aztán nem alakulhattak ki igazán az elméleti jellegű tanulás képességei, műveletei sem. Márpedig a közismereti diszciplinák tanulásakor a szakmunkásképzésben nagyrészt elméleti jellegű tanulást követelünk tőlük. Másrészt azoknál is, akik az elméleti tanulás kidolgozottabb képességeivel, műveleteivel léptek ki egykor az iskolából, az élet mindennapi igényei szerint előtérbe kerülő gyakorlati tanulás már kellően elnyomta az elméleti jellegű tanulás képességeit, műveleteit. A gyakorlati ismeretek és cselekvési műveletek gyakorlat közben történő megtanulása viszont alig-alig okozna nehézséget a felnőtt szakmunkásképzésben résztvevők számára. Vissza