Történelem és emlékezet

Előszó

125 év. 125 év történelmi léptékkel mérve egy szemvillanás. Az emberi lét mrécéjével öt generáció. Egy település életében pontosan annyi, mint amennyi eltelt azóta, hogy 1877-ben az akkori jászberényi legelőterület önálló nagyközséggé alakult, és immár hivatalosan is a közigazgatás egyik önálló településeként szerepelt a magyar közigazgatás térképén. Az új nagyközség lakói legnagyobb részben Jászberényből települtek ide, de érkeztek Jászladányból is. Tehát 125 évvel ezelőtt kezdődött el mindaz, ami számunkra ma Lajosmizsét, azt a kisvárost jelenti, amelyben nagyszüleink, dédszüleink születtek. Mi magunk itt élünk és dolgozunk. Amit teszünk, az nap mint nap természetes, és látszólag semmilyen különlegességet nem rejt magában. Mondhatnám azt is, hogy történelmi vagy történeti szempontból nem érdekes. Aztán előkerülnek valahonnan a szekrények és az íróasztalok fiókjainak mélyéről megsárgult, porlepte fényképek. Olyan képek, amelyek az elmúlt 125 év valamelyik napján készültek lajosmizsei emberekről, s lajosmizsei eseményekről. Úgy gondolom, azon a bizonyos napon, amikor elkattant a fényképezőgép, és a film rögzített az ebjektív által látottakat, senki nem gondolt arra, hogy a történelem egy szelet kerül megörökítésre itt Lajosmizsén, a településről, vagy ami ettől sokkal fontosabb, azokról az emberekről, akik Lajosmizsét azzá tették, ahogyan azt am ismerjük: ottonosság, lakhatóvá, kedélyessé, szóval Lajosmizsévé.
Nézegetem a fényképeket, amelyek nagyon is ismerősek. Bár az ábrázolt személyekkel soha nem találkoztam, viszont tudom, hogy ők jártak itt előttünk, tették a dolgukat, hogy őket követve mi is tehessük a miénket. Szóval nézem tovább a fényképeket, és rá kell, hogy jöjjek, nincsenek szimpla hétköznapok. Minden egyes nappal a történelmet formáljuk, írjuk, alakítjuk, és a mi felelősségünk, hogy milyenné válik az. Vajon hogy fogják nézegetni a mai digitális technikával rögzített fényképeket azok az utódok, akik 50 vagy 100 év múlva élnek itt Lajosmizsén. Ugyanazt gondolják-e majd rólunk, ugyanúgy néznek-e vissza az elmúlt 50, 100 évre, ugyanazok az érzések töltik-e el szívüket, mint amit most mi érzünk Lajosmizse történelmét lapozgatva, s annak képeit nézegetve.
Tehát unalmas hétköznapok nincsenek. Lét van, a törénelemnek egy-egy szelete egy-egy nap, egy esemény, öröm vagy tragédia, szóval maga az élet, ami érdekes és egyben mindig tanulságos. Fantasztikus dolognak tartom, hogy egy csapat önnön kedvtelésből és saját lokálpatrióta érzületéből hosszú hónapok munkájával összegyűjtött, összeállított és az utókor számára kézzelfogható, látható anyaggá varázsolt egy olyan történelmi időszakot településünkről, mely nemcsak a ma, de a jövő nemzedék számára is egy rendkívül érdekes anyagot rejt magában. És visszatérve mondandóm első szavaihoz, immár tényként jelenthetem ki, idén 2002-ben ünnepeljük településünk, Lajosmizse, hivatalos megalakulásának 125. évfordulóját.
Hogy véletlen-e, hogy pont erre a jeles évfordulóra született meg ez az igen igényes és nagyszerű munka, azt nem tudom, de hogy itt van, és foghatjuk a kezünkben, ez tény. Köszönöm hát mindazoknak, akik közreműködtek a könyv megjelenésében. Köszönetet mondok az ősöknek, akik módot adtak arra, hogy mindazt, amit tettek néhány poros, elsárgult fénykép formájában örökül hagjyák ránk, az utódokra, így visszaidézhetjük a kor, és az akkori lajosmizsei ember életének hangulatát.
Köszönjük a munkás napjaikat, hogy ezzel lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy a művet - saját településünket - továbbépíthessük. És végül köszönetet mondok annak a lelkes csapatnak, akik dr. Kürti László és Sólyom János vezetésével mindezt hosszú hónapok munkájával számunkra s a jövő nemzedék számára elkészítették. Vissza