Történelem érettségi tételek 2.

Előszó

Részlet a könyvből:
A reformáció kiváltó okai és főbb irányzatai
Előzmények
A pápaság és vele együtt a katolicizmus a XIV.-XV. században mély válságon esett át. A francia befolyás alól felszabadult egyházfők a zsinati mozgalommal, és az eretnek mozgalmakkal kerültek szembe. A katolikus pápák lelki hatalmuk elismerése érdekében kiegyeztek a világi hatalommal, elismerték a nemzeti egyházak, gyakorlati önállóságát, tényleges politikai befolyásuk egyre inkább Itáliára, az Egyházi Államra korlátozódott. Európai szinten a pápák csak akkor kapcsolódhattak be a politikai küzdelmekbe, amikor törökellenes összefogást igyekeztek létrehozni. A zsinati mozgalom kudarcot vallott, elmaradt a katolikus egyház hitéletének reformja. A XV. század közepétől a XVI. sz. 20-as évekig a reneszánsz pápák egész sora ült a pápai trónon, s ez a hitélet erkölcsi válságát, és a megújulás fokozódó igényét eredményezte.
A reformáció kezdete
1517. október 31-én Luther Ágoston-rendi szerzetes 95 pontot tűzött kis a Wittenberd vártemplomának kapujára. Ez a 95 pontból álló tétel, még nem tartalmazott általános támadást a katolikus egyház ellen. Fő kiváltó oka a bűnbocsátó-vagy búcsúcédulákkal való visszaélések sorozata volt. A búcsú a bocsánatos bűnök elkövetéséért járó tisztítótűzi szenvedés megrövidítését vagy teljes elengedését tette lehetővé, s ezt a holtak számára is meg lehetett szerezni. Ez nem volt azonos a bűnök alóli feloldozással. A bűnökért járó vezeklést, ami lehetett böjt, zarándoklat helyettesíthette valamilyen kegyes célra adott összeg. X. Leó pápa a Szent-Péter templom felépítésének befejezésére hirdette meg a búcsút, és bízta meg Albert mainzi érseket a cédulák árusításának lebonyolításával. Vissza