Történelem a színpadon

Fülszöveg

A történetírás mellett a szépirodalmi alkotások is hűen tükrözik egy-egy korszak történelemfelfogását, a nemzeti múlthoz való viszonyát. A 17-18. század szépirodalmának ilyen vonatkozásairól alig tudunk valamit. A kötet szerzői a történelmi Magyarország iskoláiban bemutatott majdnem tízezernyi előadási adatból és az eddig megjelent mintegy 120 drámaszövegből válogatták ki a korszak magyar történelmi tárgyú drámáit. Többségük a jezsuita iskolai színjátszásból való, de a szerzők a többi felekezet és szerzetesrend anyagát is átnézve gyűjtötték egybe azt a nagyjából 400 adatot, amelyre a monográfia épül. Jelentőségüket jól mutatja, hogy abban az időszakban, amikor a magyar történelem még nem volt iskolai tananyag, s a történelmi szakkönyvek nagyon kevés emberhez jutottak el, a nemzeti történelem nagy alakjairól és legfontosabb eseményeiről szinte csak az iskolai színpadokról hallhatott a szélesebb közönség. A többnyire ismeretlen drámaírók, rendezők igyekeztek úgy válogatni a történelmi forrásanyagból, hogy a hazaszeretet, a hősiesség, az önfeláldozás legszebb példáit mutassák be a nézőknek, s a nagy nemzeti tragédiák, sorsfordulók erőt adjanak a mindennapokhoz is. A sokak által ismert jeles történelmi személyiségek és események mellett számos helytörténeti esetmény (várostrom, városalapítás) és sok - ma már alig ismert - törökverő hős, katona vagy iskolaalapító elevenedik meg a drámákban. A művek többsége a régmúltba vezeti vissza a nézőket, de vannak olyan drámák is, melyek aktuális kérdéseket dolgoznak fel, így a kortárs történelemszemlélet - szimbólumokon keresztül - színpadi alkotássá válik. A kötetben a latin szövegekből tartalmi összefoglalást, a magyar nyelvű drámaszövegekből pedig részleteket is olvashatunk. Vissza