Tört szárnyakkal

Előszó

Fiatalember, s már a második verskötetével jelentkezik. Próbálkozás és megpróbáltatás? Az utóbbi. Üveges Tamás barátom ugyanis jócskán túlvan a próbálkozások mezsgyéin. Érett költő. A vers szerelmese. Sajgó ez a szerelem. Eleven seb a fehér lapokon... Tört szárnyú szavak serege virrasztja át nemcsak az éjszakákat, de a nappalokat is. Lehet tört szárnyakkal röpülni? Röpülni nem, de zuhanni igen. Zuhanni a mélységbe és a magasságba. Az irány attól függ, hogy a fájdalom melyik délköréről figyeljük a szárnytörés küldötteit. S maga a figyelés egyben figyelmeztetés is: - honnan és hová tartunk?
A kérdés örökérvényű. Megválaszolása vagy a megválaszolás kísérlete, a gondolat megkísértése eleve ballada. Itt és ebben az esetben nem a műfajra, hanem a költői hangvételre irányul a fogalom.
Vajon, egy ilyen fiatal költő tudatában miként gyötrődik az élet, amit gyakran összetévesztünk a léttel? Megtudjuk, ha figyelmesen járjuk Üveges Tamás versbirodalmát, ha észrevesszük a tört szárnyak vonulását egyre megnyúló árnyékunkban, ha rádöbbenünk és fölismerjük, hogy magunkban hordjuk a mindenséget s éppen ezért felelősek vagyunk minden szavunkért, minden mozdulatunkért, hiszen Isten előtt nem bújhatunk el az ujjunk mögé, amikor helyett cserélnek a könnyek és a vércseppek - a föltámadás reményében...
A föltámadás hitéhez nyújtanak erőt Üveges Tamás versei. Ebben a tudatban és ezzel a szándékkal ajánlom e könyvet minden olvasójának. Vissza