Tört kövön és porladó kereszten

Előszó

A Házsongárdi temető neve ma már fogalom nemcsak Kolozsváron, hanem mindenött, ahol magyarok élnek. Az erdélyi magyarság talán legrégebbi, hatalmas kiterjedésű, ma is működő sírkertje. Egy város, egy országrész többszázados művelődés- és művészettörténetének tükre. Kegyhely, melyet már jó száz éve pusztítanak, s vagy ötven éve valósággal rombolnak; amely mégis megőrizte műemlékjellegét.
A mai nyelvhasználatban a Házsongárd szó azonosult a temetővel. A kolozsvári, ha meghal, finoman szólva "a Házsongárdba költözik ki". A Házsongárd tulajdonnév azonban jóval régebbi, mint a temető. A város történésze, Jakab Elek már 1373-ból adatolta, a nyelvészprofesszor Szabó T. Attila 1503-ból jegyzi le említését. Ő különben egy 1968-as tanulmányában összegezi a Házsongárd szó eredetére vonatkozó vélekedéseket. Talán egy Hasinschart nevű szász városi polgárnak volt kiterjedtebb birtoka e domboldalon, de a német Hasengarten (nyulaskert), Haselgarten (mogyoróskert) is lehetett a szó ősalakja. Aztán a hosszas használat során az alakváltozatokból a XIX. századra kikristályosodott a Házsongárt/Házsongárd alak. Ez az elnevezés a középkori várfallal kerített Kolozsvártól dél felé húzódó, meglehetősen meredek domboldalra vonatkozott, annak a vár délkeleti sarokbástyájánál induló Tordai úttól nyugat fele a Hegyvölgy utcáig (gyakorlatilag Kolozsmonostorig) terjedő szakaszára. Többnyire kertek, szőlők, gyümölcsösök voltak ezen az oldalon, s a vár délnyugati sarkától meredeken a domboldalnak futó utcán lehetett őket megközelíteni. Ennek neve sokáig a Házsongárd utca volt, a mai köznyelvben Majális utcaként emlegetjük (jelenlegi neve Köztársaság utca), mert a múlt századi májusban tartott tanév végi ünnepségek, majálisok kedvelt helye ezen az utcán volt megközelíthető. Vissza