A megszabadított Jeruzsálem I. (töredék)

Fülszöveg

Az irodalom és a művészetek ragyogó korszakát, melyet Olaszországban Dante és Giotto nyitottak meg s mely délpontját Medici Lorenzo alatt érte el s Torquato Tasso-t születni látta, a szellemi világ ujjászületésének (renessaince9 szokták nevezni; mintha az emberi szellem tevékenysége a középkorban végképp megszünt volna. Pedig a középkor vetette el a magot, őrizte, ápolta a csirát, mely eme korszak gazdag aratását előkészítette.
A római birodalom pusztulását követő századok viharai nem söpörték el nyomtatalanul az emberi műveltség minden alkotását az ó-korban. Nem különösen Itáliában, ahol, mint egy protestáns író mondja, a bekövetkezett éjszaka a föld nyári sarkéjtszakája volt csupán. Még el se tünt a lehanyatló nap búcsúfénye, már feltünt az új nap hajnala. Mikor Róma megdől s a pogányság lidércznyomásától a félsziget megszabadul, népe fölkel és a keresztény vallás segélyével megőrzi, ápolja a tudományok és művészetek szent tüzét. Az új olasz nép, olasz művészet, irodalom Róma katakombáiban születik meg, veszi kezdetét. A képíró művészet, költészet egész cyklusa él itt, titokzatosan, de ékesszólón beszélve a halhatatlanság reményéről. Majd megnyilnak a pogány Róma romjain a keresztény bazilikák s a negyedik századtól a tizenharmadik századig emelt remekei a keresztény építészetnek, az egyszerű, de hatalmas mozaik festmények, a renessaince nagy mesterei tanulmányainak kiapadhatatlan forrásai, hirdetik a hit és művészetek magasztos hármóniáját. Vissza