Torontál 1911. november 20.

Előszó

Részlet a lapból:

A katonai pálya.

A véderővel váltakozva folyó költségvetési vitában szinte kinematográfszerü gyorsasággal vetődnek fel és tűnnek el érdekes és fontos kérdések. De a rövidség dacára, amellyel e kérdések ezúttal tárgyaltatnak, semmit sem vesztenek jelentőségükből. Sőt, mintha előnyükre válnék, hogy nem tapostatnak az unalmasságig szélesre, mint ahogy ez régebbi budgetvitákban szokásos volt. A közvélemény figyelmét a rövidség nem csökkenti a kérdések iránt, amelyek valóban fontosak, vagy szempontok iránt, amelyek valóban ujak.
Lám, minden gondolkodó emberben mély benyomást fog kelteni az a rövid felszólalás, amellyel legutóbb Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a közösügyi kiadások tétele kapcsán elmondott észrevételekre válaszolt. Az észrevételek nem voltak ujak: a magyar parlament ősi ellenzéki szertárából kerültek elő ismét a közösügyek terén való személyi és anyagi paritás kérdései. Kevés a magyar ember a közös hadsereg tisztikarában és Magyarország paritása hiányos a külügyekben is. Ez volt az ellenzék vezérszónokának igen objektív formában megismételt panasza.
De ha régi volt a gravámen hangoztatása, annál ujabb volt a válasz, amelyet rá a kormányelnök adott. Elismerte az állított tény valóságát: hogy t. i. valóban aránytalanul kevés a magyarok létszáma a közös hadsereg tisztikarában. De ennek olyan természetes és mégis meglepő motiválását adta a maga lakonikus modorában, amely élénken bevilágít a magyar parlamentnek és társadalomnak sajátságos viszonyába. Vissza