Előszó
Tisztelt Olvasók! Engedtessék meg nekem, hogy soraim személyes hangvételűek legyenek. S ne úgy vessem gondolataim papírra, mint aki mindentől és mindenkitől objektív tud maradni, vagy semleges,...
Tovább
Előszó
Tisztelt Olvasók! Engedtessék meg nekem, hogy soraim személyes hangvételűek legyenek. S ne úgy vessem gondolataim papírra, mint aki mindentől és mindenkitől objektív tud maradni, vagy semleges, távolságtartó, ki érzéseit el tudja palástolni, s beletörődik mai ún. marketing-világunk, vagy éppen eurokonform, kozmopolita vagy épp szingli - ránk erőltetett emberi létformájába.
Másképp veszi a kezébe ezt a könyvet az, aki ideszületett, törökszentmiklósi család leszármazottja több generáció óta. A régiek megtanították nekünk, hogy itt minden utca, ház emlékeket idéz. Ahogy visszagondoltak a „régi szép időkre", azzal egyidőben adták át nekünk - minden különösebb kényszerítés nélkül a szülőföld, szülőváros szeretetének érzését. Emberi kapcsolataik minőségét fémjelzi, hogy milyen tisztelettel beszéltek szüléikről, mindenkori tanítóikról, elöljáróikról, lelkipásztoraikról, városunk köztiszteletben álló polgárairól. Hálás tudattal emlékeztek rájuk, mint akik élete Isten és ember előtti felelősséggel volt méltó példa előttük.
El lehet hagyni egy várost, egy kisebb közösséget, s lehet új életet kezdeni másutt. Sokan itt hagytak bennünket. Ugyanakkor az elmúlt évek során több család itt telepedett le, s ők is elkezdték gyűjteni emlékeiket: jót és kevésbé jót, amiből majd az itt eltöltött évek során kitelik több albumra való. S majd bizonyos évfordulók kapcsán elővéve újra megtelnek élettel és lélekkel. Hogy hol és hogy milyen „minőségi" életet élünk, igazából nem a hely adja meg, hanem maga az ember, aki itt él. Ahogy a Példabeszédek könyve írja: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet!" (4,23)
Szeretett Utódok! Tietek a jövő, hozzon reátok áldást vagy csapást, békét vagy vihart, álljatok meg rendületlenül!" - így fogalmazott Vadai Ferencz református lelkipásztor 1882-ben.
"Rettenetes" világban élünk, ahol - azt halljuk - minden az „ember jólétét" szolgálja, és ahol minden az „emberért" van.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal