Törökországi levelek

Előszó

Részlet a könyvből:
Gallipoliból, Anno 1717. 10. Octobris
Édes néném, hálá légyen az Istennek, mi ide érkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. Septembris indultunk meg. A fejedelmünknek, Istennek hálá, jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőle venni: de reméljük, hogy itt a török áer elűzi.
Édes néném, mi jó a földön járni. Látja kéd, még Sz. Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai; hát mi bűnösök hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikra, mint az erdélyi nagy hegyek - némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a, hogy itt vagyunk egészségben; mert a tengeren is megbetegszik az ember, nemcsak a földön, - és ott, ha a hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon az ételre, de a hajóban az a szüntelen való rengetés, hánykódás a főt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg embernek, aki a bort meg nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem, valamint a farkasnak.
A fejdelmünk a hajóból még nem szállott vala le, hogy egy tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi ajándékot külde, és a többi között egy szép lovat nyergelve. Itt a fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva, de mégis jobban szeretek itt lenni, mintsem a hajóban. Vissza