Törökország

Előszó

Bármennyire különbözőek legyünk is, mindannyian osztozunk ember mivoltunkban és közös sorsunkban: alakítjuk környezetünket, és az alakít bennünket. Emberként azt értékeljük, ahogy a táj egyrészt létünk minden múltbeli és jelenlegi próbálkozását és tapasztalatát lehetővé teszi, másrészt visszatükrözi. A táj a zenéhez hasonlóképpen a világegyetem nyelvén szól. A beleérző szemlélő tisztán látja szépségét, de mit jelent vajon a tapasztalatlan megfigyelőnek? Az őshonosoknak a táj maga az élet. Ismert és megszokott egészen addig, amíg veszélybe nem kerül vagy tönkre nem tesszük.
Bensőséges ismereteink (és tudásunk) van róla, mély érzelmekkel viszonyulunk hozzá. Mások, a kívülállók, behatóan foglalkoznak vele, hogy kialakuljon bennük is az érzék e jelenségek iránt. Az utazó is megértheti azokat az életszakaszokat, amelyeket visszatükröz a táj, és átérezheti gazdag jelentéstartalmukat. Nagyon szeretnénk, ha törökországi tartózkodásuk előtt megtalálnák a török táj igazi megértéséhez szükséges legjobb látószöget, és ha elérnénk, hogy vágyódnak e táj befogadására. Nézzük csak sorjában: mit is értünk tájon? Nézőpont kérdése. A természetkutató vagy a geográfus számára a táj a minden természeti forrást és lehetséges talajformát felölelő természet; ugyanakkor kultúra is és történelem, amelyet a tájba ágyazott városok és falvak településszerkezete tükröz. Építészete és művészete az idők változását és az idevágó történelmi eseményeket jelképezi.Magában foglalja az embert szolgáló természetet, hiszen hatvanmillió lakosnak ad életteret és megélhetést. Ideológiák, életfelfogások, a korízlés és a jövendő változások jeleinek tükre is. Mindeme vonások jellemzőek a török tájra. Mielőtt behatóbban foglalkoznánk vele, ki kell emelnünk, hogy Törökországban hihetetlen természeti, kulturális, történelmi, gazdasági és ideológiai sokszínűséggel találkozhatunk. Tapasztalt utazóknak ez persze nem jelent izgalmas felfedezést, hiszen a sokféleség dicséretreméltó és magától értetődő tulajdonsága minden kedvelt utazóhelynek.
Törökországban azonban e sokszínűség hirtelen váltakozása oly mértékű, hogy még a legtapasztaltabb és leggyakorlottabb utazót is lenyűgözi. Ezért is nevezik a török tájat "a hangok, az illatok és a legfurcsább összetételű emberek kakafóniájának, és nagyon aktívnak". Nyilvánvalóan segíteni kell az utazót abban, hogy megfelelő érzékkel viszonyulhasson e számunkra oly logikusnak és szépnek tűnő tájhoz, hogy különleges voltát és harmóniáját minden rezdülésével és hangualtváltozásával ismert arcként felfoghassa. Vissza